Tag Archives: 8/10

Nos, akinek ez az alig hatperces kis videó nem vicces, az lapozzon. Aki annak idején nem szerette Szomjasék kőbányai ál-dokumentumkrimijeit, a Könnyű testi sértést, a Falfúrót, vagy Szőke András első filmjeit, ők szintén lapozhatnak tovább. Aki bújt, s aki nem, … → olvasásának folytatása

A Red Road című angol-dán dráma, melyet néhány angolszász kritikus minden idők legjobb 25 brit filmje közé sorol, tulajdonképpen a Lars von Trier és Thomas Vinterberg által jegyzett Dogma’95 mozgalom amolyan utóvédjének tekinthető, hiszen annak sok stiláris kötelmének felhasználásával, valamint … → olvasásának folytatása

Januári premierje után, egy hónap alatt több mint egymillió lengyel látta a mozikban Jack Strong, vagyis Ryszard Kuklinski történetét, ami több szempontból tanulságos tény. A legkézenfekvőbb az, hogy a lengyelek szeretik saját filmjeiket, pedig azok sokszor éppen saját problémáikat, saját … → olvasásának folytatása

Az úgynevezett normális életért folytatott kilátástalan küzdelemről szól a dán Thomas Vinterberg Submarino című ködös, szürke és végtelenül szomorú filmje, amit remélhetőleg nem keverünk össze a szintén 2010-ben bemutatott Submarine című angol drámával. Egy másik meghökkentő összecsengés az a film … → olvasásának folytatása

Elsősorban a szociális szférában dolgozó pedagógusok és szociális munkások, természetesen az ellátottjaik, valamint a független-filmes szcéna kedvelőinek érdeklődésére tarthat számot ez a remek kis film, az Átmeneti állomás, mely egy gyermekeknek fenntartott nevelőotthon falai között játszódik. A történet főszereplői az … → olvasásának folytatása

Egészen biztos vagyok abban, hogy Wes Anderson soha nem lesz igazán nagy, korszakos filmrendező. Megmarad a fesztiválok és művészfilm-klubok szép- és gyermeklelkű közönségének szívében, ahová korábbi filmjeivel (pl. Tenenbaum, a háziátok, vagy a Holdfény királyság…) befészkelte magát. Illetve, most már … → olvasásának folytatása

A vén kecskék is nyalnak sót, újra itt van a nagy csapat, öregember nem vén ember és a többi. Akár kiütést is kaphatnánk az efféle kliséktől, melyeknek legtöbbször tényleg nincs más szándékuk, hogy némi nyugdíjpótlékot nyújtsanak kiérdemesült idős színészeknek, lehúzva … → olvasásának folytatása

Baromi nehéz úgy beszélni két felnőtt ember egymásra találásáról, szerelméről, majd a kapcsolatuk buktatóiról, s végül az újra egymásra találásukról, hogy az ne legyen geil, picsogós, idealizált, hazug, stb. Nicole Holofcener Exek és szeretők című független dramedyjében azonban a maga … → olvasásának folytatása