Tag Archives: 8/10

Fogalmam sincs, mennyire vannak jól a lengyelek, nyilván annyira nem, hiszen mi másért jönnének tömegesen bértüntetni hozzánk, de hogy történelemtisztázásban előttünk járnak, az holtbiztos. Filmekben sokkal jobban sikerült feldolgozniuk a második világháború óta tartó történelmüket, az biztos. Persze, nekik van … → olvasásának folytatása

Egy újabb magyar film, melynek híre jócskán megelőzte önmagát, s mely már nyugaton befutott, amikor a magyar mozikba kerül. Ne kerteljünk, hiszen a film sem kertel: a Viharsarok témáját illetve ismét a homoszexualitással foglalkozik, méghozzá a lehető legkendőzetlenebbül. Nem tudom, … → olvasásának folytatása

Aleksandar Petrović Három című alkotása tulajdonképpen szkeccsfilm, ugyanis több, cselekményében élesen eltérő, ám mégis egyetlen gondolati vezérfonálra felfüggesztett jelenetből áll. A mű a háború elkerülhetetlen velejáróját, a halált járja körül három tételben, melyeket a főszereplő személye köti össze. Miloš (Bata … → olvasásának folytatása

François Ozon irigylésre méltóan sokat tud a női lélekről. Bizonyítja ezt tulajdonképpen egész életpályáján, de ebben a legújabb, előzetesen igencsak botránykőnek ígérkező, ám valójában meglepően intim, szemérmes és szép filmjében is. (Ozon korábbi filmjeiről bővebben itt, itt és itt.) Isabelle … → olvasásának folytatása

Valójában akár vehetjük úgy is Ron Woodroof élettörténetét, mint a vele egy versenyben utazó Jordan Belfort tökéletes ellentettjét. Mindkét fazon valós személyiség, az ‘ önmaga jogán lett amerikai hős’ egy tipikus archetípusának, az agresszív, gátlástalan, önző és cinikus törtető self-made-mannek … → olvasásának folytatása

Roman Polanski zseniális Kés a vízben című thrillerjét idézi eszköztelenségében, rejtélyességében és szinte mániákus minimalizmusában a francia Alain Guiraudie Idegen a tónál című filmje, amiért rendezője meg is kapta 2013-ban a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójának rendezői díját, amellett, … → olvasásának folytatása

Alapvetően ellene vagyok mindenféle remake-nek, ugyanis a legtöbb esetben ezeknek az újrázásoknak az égadta világon nincsen semmilyen művészi indoka, semmi másról nem szólnak, csak a közönség – méghozzá a lusta, szájtáti közönség –  kiszolgálásáról. Kivételek nyilván vannak. Rábukkanhatunk alkalomadtán egy … → olvasásának folytatása

Alekszandr Szokurov műveit már régóta kerülgetem, ám eddig mindössze két filmjéhez volt szerencsém. Az egyik, Az orosz bárka című egynittes mozifilm inkább csak egy kísérlet szememben, mint valódi, kiérlelt műalkotás, de mi tagadás, ezt is meg kellett valakinek csinálnia. Másfél … → olvasásának folytatása