2009 szeptember hónap bejegyzései

Maga, a Rózsaszín sajt című filmet rendező, író, főszereplő Tóth Barnabás határozza meg (egyik) blogjában a magyar film sikerreceptjét: vagy hajdani sikerekből gyúrsz komoly médiatámogatással új gagyit és szórod vele tele az országot, vagy lemész kutyába és jaj-de-nagyon mélyenszántó, súlyosan … Bővebben… →

Nem hiszem, hogy Wong Kar-Wai zseni lenne, első hollywoodi filmje pedig végképp nem egy megfellebbezhetetlen, úttörő elme alkotása. Ettől függetlenül, szerintem egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyennek bélyegezni szeretik úgy általában. A rajongók/filmértők általában földre borulnak atmoszférateremtő tehetsége előtt, a … Bővebben… →

Jelen pillanatban első helyen áll Frank Darabont filmje az iMDB népszerűségi listáján, s ezt nyugodt szívvel értelmezhetjük úgy, mint az igényes mozinézők ízlésének matematikai közepe. Érdekes lista ez amúgy, de nem gondolom, hogy ezek minden idők legjobb filmjei, és gondolom, … Bővebben… →

A főleg horrorokra specializálódott, vélhetően meglehetősen zakkant lelkivilágú Lucky McKee mutatkozott be ezzel a filmmel, amely Mayról, a beteg lelkű lányól szól, aki annyira magányos, hogy csinál magának egy barátot, Frankenstein-módra. A magyar releaseben ez rögvest ki is derül, hiszen … Bővebben… →

Innen, leegyszerűsítően nézve Amerika, annak is az Egyesült Állama szinte felmérhetetlenül nagy, gyors és lüktető, emellett buta, primitív és kulturálatlan. A mi kis kontinensünk pedig az amerikaiaknak túl kicsi, túl zegzugos, bonyolult és lassú, emellett tudálékos, gőgös és bennfentes. Az … Bővebben… →

A Coen-tesók már az egyik első filmjükben tanúbizonyságot tesznek elképesztő forma- és stílusérzékükről. A halál keresztútján (Miller’s Crossing) egy remekbe szabott film-noiros gengszteres krimi, némi képregényes (kekeceknek: comicsos) és némi Chandleres felhangokkal. A sztoriban a megszokott ír-olasz maffiaközi ellentét áll, … Bővebben… →

A finom humorú, a szatírára, szarkazmusra erősen hajlamos Robert Altman életművében előszeretettel állította céltáblája közepébe az általa igen jól ismert amerikai középosztály tagjait, illetve társasági életüket. A játékos például Hollywood belső, zárt világáról fest cseppet sem mitizáló képet, a Rövidre … Bővebben… →

Coenék egyik megérdemelten elismert filmje a sok közül a Fargo, amely (nálam legalábbis) hibátlan film a műfajában. De hogy mi is ez a műfaj, már kicsit zavarban vagyok. Thriller? Fekete komédia? Dokumentum-krimi? Talán leginkább mindegyik egyszerre, amellett, hogy külön-külön egyenként … Bővebben… →

A belga Olivier Van Hoofstadt Gyors meló című francia filmjében érdekes kísérletnek lehetünk szemtanúi: Vajon lehet-e elegyíteni a Delonos, Belmondós francia zsarufilmek hagyományait a Taxi-filmek szimplán agyatlan száguldozásával, úgy, hogy az egész viszonylag hiteles képet adjon arról, honnan a frászból, … Bővebben… →