Nem véletlen a bibliai asszociáció, mely nyilván sokunkban felmerül: Ádám almái itt is komoly összefüggésben állnak a bűnnel, csakúgy, mint a Nagy Fekete Könyvben. Míg azonban azt az Ádámot ama bizonyos alma, hirtelen felindulásból és csoportosan elkövetett elfogyasztásáért a Főbíró elzavart a Paradicsomból, addig ennek az Ádámnak éppen hogy bűnéért való vezeklésképpen kell elkövetnie ezt az Eredendő Bűnt. Adam Pedersen bűne nem derül ki a filmből, bár elég ránézni: kopasz, agresszív neonáci. A bíróság mindenesetre közmunkára ítélte, amit Ivan, a lelkipásztor gyámsága alatt kell letöltenie. Az Ivan által irányított közösség csupa bűnös emberből áll. Ilyen Khalid is, az arab terrorista, ilyen Gunnar és a ráadásként fehérmájú Sarah is, akik alkoholisták. Adam, aki saját torz elveinek megfelelően tette amit tett, nem érzi magát bűnösnek, így a feszületet rögtön lecseréli Hitler arcképére, és semmibe veszi Ivan jó szándékú prédikációját. Viszont a közmunkának eleget kell tennie, így vonakodva felajánlja Ivannak, hogy a templom kertjében álló almafa gyümölcseiből fog pitét sütni. Ivan elfogadja Adam ajánlatát, hiszen hite szerint aki eszik az almából, az bár kiűzetik, de a Tudással egészen bizonyosan rendelkezni fog. A csenevész almafa azonban nem adja könnyen gyümölcsét, hol kukacok rágják, hol varjak csípik a termést, Adam megváltása komoly veszélyben van.

Ivan, a jólelkű, de meglehetősen együgyű pap az almafa pusztulásában a Sátán eljövetelét látja, akinek hírvivője maga Adam, aki kezdetben ez ellen nem is tesz sokat. Sőt, azzal, hogy a lelkész ellenében nem Sátánt, hanem magát Istent teszi meg a rossz dolgok fő okozójának. Ivan, aki naiv együgyűségében még a Bibliát sem érti jól (Jób könyve egy krokodilról szól…), neki Hitler csak “az a szakállas” volt, sőt halálosan beteg gyermekének állapotáról sem vesz tudomást. Szélsőséges elvakultságának gyökeres ellentéte Adam, aki maga is egy gyök. Kevés szavú, a problémákat csak az erőszak erejével megoldani képes suttyó. Kettejük dialektikája a film mozgatórugója. Amikor Ivan összeomlik (komoly külső és belső “konfliktusok” miatt) Adam ébred rá vállalásának fontosságára, ő az aki új útra indítja a széthulló kis közösséget, lassan a haja is kinő.

A Dogmából induló, utána egy csomó fasza forgatókönyvet író Anders Thomas Jensen filmjének csupán egyik (bár fontos) olvasata a hit erejéről szóló tanmese. Emblematikus skandináv színészek skandináv precizitású játéka (Mads Mikkelsen (Ivan), Ulrich Thomsen (Adam), Nicolas Bro (Gunnar) és Paprika Steen (Sarah)) erősíti a filmet, amely egyaránt megfogja a teológiai, erkölcsi és etikai elmélkedések iránt fogékony nézőket, a meglepő, meghökkentő komédiák, vagy épen a groteszk szatírák kedvelőit. Az unikális képi világú, bizarr hangulatú, de pezsgően friss, üdítő hatású filmnek 10 pontot húzunk be a 10-ből, mert utána egyértelműen jobb élni, mint megtekintése előtt.