Az ETA (Euskadi ta Askatasuna, azaz „Baszkföld és Szabadság”) baszk nacionalista, ám markánsan szélsőbaloldali szellemiségű függetlenségi mozgalom 1958-ban alakult. Célja alapvetően Baszkföld Spanyolországtól való teljes függetlenségéért folytatott harc volt. Gyilkosságokkal, emberrablásokkal, bombamerényletekkel, autókba rejtett pokolgép-robbantásokkal hívták magukra a figyelmet. A merényletek általában hivatalos személyek (spanyol rendőrök, katonák, magas beosztású állami tisztviselők stb.), de mint látni fogjuk, akár baszk nemzetiségű “kizsákmányolók” ellen is irányulnak. Összesítések szerint 1968 óta az ETA számlájára 829 gyilkosság, több ezer sérülés és több tucat emberrablás írható. A szervezetnek több, mint 400 tagja van jelenleg is börtönben Spanyolországban, Franciaországban és egyéb országokban is, miközben 2011 október 20-án hivatalos közleményben jelentették be fegyveres tevékenységük beszüntetését, nem sokkal később pedig végleges és visszavonhatatlan felosztását. Az ETA tevékenysége azonban olyan mélyen gyökerezik a baszk népben és olyan mély sebeket okozott a baszkokban, de a velük együtt élő spanyolokban is, amelyek begyógyulására még sokáig várni kell.

Fernando Aramburu nagy hatású regényben írta meg két baszk család évtizedeken át húzódó történetén keresztül az ETA korszak alatti Baszkföld lélektanát, mely az HBO Europe produkciójában nyolcrészes minisorozat formájában is bemutatásra került tavaly szeptemberben. Bár a könyvet nem olvastam, azt kell mondjam, a Patria igen jól sikerült adaptáció. Azért merem ezt így kijelenteni, mert a film minden jelenetéből sugárzik a történet, s benne a baszk nép lelkének, szenvedélyes hazaszeretetének, vad indulatának és mély érzelmességének mindenen átbukó, féktelen áradása, olyan aprólékos pontossággal jellemzett karakterekkel, olyan erővel pattogó dialógokkal és drámaisággal, melyekért általában a jó és nagy regényeket szoktuk olvasni.

A Félix Viscarret és Óscar Pedraza által rendezett széria szerkezetében is rendkívül dinamikus. Forgószél lendületével sodorja bele a nézőt a baszk hazaszeretet tragikus fordulatokban “gazdag” drámájába, mintegy megvilágítva a számító politikai, ideológiai propaganda által fanatizált tömegekben rejlő halálos veszélyeket is. A cselekmény két család között zajlik, melyek a kezdetben mély barátságban éltek. Később az egyik -a gazdagabb- az ETA célkeresztjébe került, mint “kizsákmányoló”, míg a másik elsősorban a fanatikus anya figurája, valamint a két, ETA felé sodródó fiú okán, mint “kizsákmányolt”, hátrányosan megkülönböztetettként az ETA oldalára. A szülőkön, a gyereken, valamint a családokkal szoros kapcsolatban álló katolikus papon kívül a mellékfigurák között is szinte tapintható a pattanásig feszülő társadalmi feszültség, melyet a spanyol közigazgatás és a rendfenntartó erők érzéketlensége, sőt, folyamatos provokációja csak még tovább súlyosbít. A cselekmény kiindulópontja, hogy a saját háza előtt, a nyílt utcán lelövik a “kizsákmányoló” családfőt. Mindenki tudja, hogy az elkövető az ETA, sőt, még azt is rebesgetik, hogy a baráti család fia lőtt… Innen bomlik ki az a lelkeket fertőző őrület, amit senki nem szeretne átélni. A Pátriát viszont éppen ezért kell látni. A történelem, a politikatörténet egy másik sztori.