Focivébé, helyett – 15.nap

Közzétéve 2010. június 25. péntek | Szerző: efes

Tegnap Szlovákia karakán hősi tettel lehúzta a WC-be a kényelmeskedő, nagyképű olaszokat, míg sajnos Új-Zéland csak ikszelni tudott a paraguayi válogatottal, így ebből az F jelű csoportból a szlovákok és Paraguay ment tovább. Este a hollandok továbbra is hibátlanok voltak, míg Japán parádés játékkal győzte le Dániát, így a második hely az övék lett.

Ma a csoportmeccsek utolsó napja lesz, ettől kezdve ki-ki alapon, egyenes kiesésre fognak menni a dolgok. De addig is, ma délután G-csoport, melyben eléggé tiszta a kép. Brazilok simán továbbjutottak, utolsó meccsükön a második helyen álló portugálokkal játszanak, hogyismondjamcsak, egy régi undorító német-osztrák bunda emléke sejlik fel előttem. Szóval, ha a brazilok véletlenül mégis nagyon megvernék a portugálokat, az Elefántcsontpart pedig mondjuk 11:0-ra Észak-Koreát, akkor lenne még egy afrikai továbbjutó. Reálisan nézve a dolgokat, ez egy lefutott csoport, nézni se érdemes. Este az utolsó csoportban dőlnek el a dolgok. Chile valószínűleg továbbjutott, míg Honduras már kiesett. A második helyen azonos ponttal állnak a svájciak és a spanyolok, Svájcnak nagyon meg kell verni Hondurast, a spanyoloknak pedig Chilét. A döntetlen csak akkor jó a spanyoloknak, ha a svájciak is ikszelnek, tehát mindkét csapatnak győzelemre kell játszania, a kérdés, hogy ezt a viszonylag tét nélkül játszó ellenfelek hogy gondolják? Bár, matematikai esélye a továbbjutásra még Hondurasnak is van, ha nagyon megverik a svájciakat és Chile is a spanyolokat. Bírnám.

Most épp megint esik, úgyhogy nézzük a tévét. A Duna II 19.55-től egy spanyol főzős filmet ad, A csirke, a hal és a királyrák címmel. A következő posztban bővebben értekezek róla.

A sima Duna Tv 21.05-től adja A tábornok halála című olasz politikusos, maffiás filmjének második, befejező részét. Aki látta az elsőt, nem kérdés mit néz ma este, aki nem, az talán be tud kapcsolódni a másodikba.

A meccsek után, az m2 23.10-től egy igen figyelemre méltó, megrendítő ausztrál filmdrámát ad Vízbe fojtott bűnök- Jindabyne címmel, Gabriel Byrne-vel a főszerepben (lásd a képen). A film két óra, de érdemes végignézni, holnap úgyis pihi.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Focivébé, helyett – 14.nap

Közzétéve 2010. június 24. csütörtök | Szerző: efes

Tegnap délután az angolok izzadságszagú kötéltánccal megszerezték a C-csoport számukra azért megalázó második helyét, ahogy 1:0-ra legyőzték Szlovéniát, a csoport elején viszont az USA végzett, konkrétan az utolsó utáni percben bepofozott szerencsés találattal múlta felül Algériát. Ez utóbbinak örülünk, Vincent, mert a foci az USÁ-ban kisebbségi műfaj, így támogatandó. Kosárlabdában nyilván utálom is, hogy mindent ők nyernek, még ha zseniálisan játsszák is azt a játékot. Este, az egyik meccsen igaza lett Gary Linekernek, a foci tényleg az a játék, amit 22-en játszanak és a végén a németek győznek, hiszen győztek. Szintén 1:0-ra, a ghánai oroszlánokat. Azonban mindketten mentek is tovább, a szerbek az ausszikkal pedig pottyantak a levesbe, annak ellenére, hogy az utóbbiak szimpatikusan küzdve legyőzték az előbbieket.

Ma délután az olaszoknak meg kell verni a szlovákokat, ha tovább akarnak menni, hiszen ugyanannyi pontjuk van, mint Új-Zélandnak, akiknek viszont muszáj pontot szerezni a csoportot vezető Paraguaytól. Akik viszont ennek megakadályozására bizonyára mindent el fognak követni, hiszen csak két ponttal vezetnek az őket üldöző olaszok és a kiwik előtt. Ebből a hármasból bárki tovább juthat, szerencsés konstelláció esetén, ha megverik az olaszokat, és a parák is a kiwiket, akkor még ők is tovább mehetnek. És hát láttunk már karón néhány varjút, ezen a vébén is… Minden nyitott még. Este Kamerunnak semmilyen esélye nincs, hogy továbbjusson, hiszen az eddig 100%-os hollandokkal játszanak, eddig nulla pontjuk van, tehát csak a becsületüknek adózhatnak, ha véletlenül Sneijderék hagyják őket győzni, így az Oranje mellett vagy a dánok vagy a japók mennek majd tovább. Én a japóknak drukkolok. Egyértelműen ez az utóbbi meccs lesz az érdekesebb, hiszen mindketten azonos ponttal állnak a csoport második, továbbjutó helyén, ám csak egy maradhat. Benn.

Akinek focifóbiája van, rábaszott, mert az ingyenesen fogható, normális tévékben semmi ajánlható műsort nem találtam. Esetleg a Mezzo és/vagy okoscsatornák és/vagy könyv, kocsma, DVD. (A képen a Városligetben található Kertem)

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Toy Story 3 (2010)

Közzétéve 2010. június 23. szerda | Szerző: efes
Az annak idején forradalminak számító, és túlzás nélkül elsöprőnek minősíthető kritikai és közönségsikert elért Toy Story-t is elérte a végzete: végérvényesen sorozattá, vagy másképpen fogalmazva, önálló iparággá vált.
 
1,2,3…
Egyszer volt, hol nem volt. 1995-öt írunk, amikor egy, a csillagháborús Lucasfilmből kivált kis számítógépes grafikai csoport forradalmat csinált az animációs filmek világában. Ez volt a Toy Story premierje, John Lasseter és a Pixar Animation Studios bemutatkozása. Soha ez előtt még nem mutattak be olyan egész estés filmet, amely teljes egészében számítógépes animációval készült volna. A Toy Story nyitotta meg azt a dömpinget, ami azóta bombabiztos üzleti vállalkozássá vált, hiszen gyakorlatilag nem mutattak be még olyan számítógépes animációt, amely meg tudott bukni a pénztáraknál, szóljon az beszélő autókról, konyhaművész patkányokról vagy akár nagy, zöld óriásmanókról. Vagy mint az alapesetben, egy kisfiú játékairól. Az első részben megismerjük a főbb karaktereket, akik az eddigi mindhárom részben viszik a prímet: elsősorban Woodyt, a cowboy-babát és Buzzt, az csúcsszuper elemes űrkommandóst. A film sztorija látszólag pofonegyszerű, valójában azonban igen rafinált, csalafinta. Egyrészről természetesen egy gyermekeknek szóló mese, megunt és vadonatúj játékokról, amelyek ha nem figyelünk oda, életre kelnek és rivalizálni kezdenek egymással, másrészt viszont a történet tele van a gyermekeket kísérő felnőttek számára érthető, rejtett poénokkal, emellett mindvégig ötletes és pergő. Animáció lévén a film szereplőinek nem kell a fizika törvényszerűségeit figyelembe venni, ezt a készítők alaposan ki is használják, az eredeti változatnál és a tavalyi 3D-s rebootnál is. Egyszóval, forradalmi technológia, ötletes vizualitás, jól működő, duplafenekű forgatókönyv, szerethető, ismerős és asszociációkat könnyen gerjesztő karakterek a siker receptje. Minden pontosan ki van számítva, ki van keverve, minden működik, mint a svájci óra. Vagy inkább mint a kóla, hamburger, sültkrumpli szentháromsága. A három rész tulajdonképpen semmiben nem különbözik egymástól, az első rész variációi: Woody mindig úgy hiszi, Andy már nem szereti, és ebből születik meg mindig a galiba. Minden ugyanaz, csak egy picit másképpen, ezúttal már a kor trendjének megfelelően, térhatásúan.
Amikor a gyermekek felnőnek
A Toy Story 3 azzal kezdődik, hogy Andy már lassan felnőtt, elköltözik a házból, egyetemre megy. A játékaira már régen nincs szükség, így már nemcsak Woody érzi magát, már megszokottan, magányosnak, elhasználtnak és feleslegesnek, hanem Andy összes játéka: Buzz, Jesse, a cowboylány, az érzékszerveiket rendre valahol elhagyó Krumplifejék, Rex, a rugós-tacskó és a többi kedves figura. Szépen bedobozolva várnak szomorú sorsukra, amely a legrosszabb esetben a kukában végződik. A játékok azonban saját kezükbe veszik a sorsukat, és megszöknek. Tervük eljutni a közeli Sunnyside óvodába, ahol úgy hírlik, a játékok paradicsoma van, hisz’ tele van gyerekkel, akik mindig játszanak velük. A valóság azonban szörnyű fordulatot tartogat számukra: a várt paradicsom helyett a pokolba jutnak, ahol napközben a garázda néhányévesek tépik, szaggatják őket, éjszaka pedig egy eperillatú gonosz mackó és egy félszemű óriásbaba veszi át a hatalmat…
Az örökkévalóságig és tovább!
Bár kedvenc játékszereinket a kuka és a felejtés réme minden eddiginél jobban fenyegeti, de Buzz híres jelmondatára utalva, a Toy Storynak még sokáig nem kell a feledéstől tartania. A harmadik rész, ugyan új helyszínekkel, új karakterekkel bővül, nagyobb, hosszabb és térhatásúbb, mint valaha, nagy vonalaiban azonban a jól bevált siker receptje szerint készült. Működik ez is. A moziban mellettem ülő „célközönség” ugyan picit megrettent bizonyos, igencsak apokaliptikusra sikeredett jeleneten, de hát mégiscsak Disneyworldben vagyunk, hamarosan boldogan szürcsölte tovább a kólát. Én, felnőttfejjel jól szórakoztam a különböző, horrorokra, börtönfilmekre vagy a Mad Maxre való utalásokon, a belevaló Barbie és a hímringyó Ken kettőse pedig valóban frenetikus. Pikk-pakkra összerakott film ez is. Ha valami, hát ez a végletekig kiszámított precizitás a legnagyobb baja: túl steril és túl izgalommentes ez már így, például a teljesen hasonló tematikájú, nemrégiben bemutatott zseniális cseh A padláson című, hagyományos technológiával készült bábfilmmel összehasonlítva, abban vibrál a szellem és a lélek, ebben pedig inkább csak a kassza csengésének a vágya és a hideg fejű profizmus. De mondom, pénzünkért egy jól összeszerelt, tökéletesen működő terméket szállít ismét a Disney és a Pixar futószalagja, csupán az egyediséget ne keressük benne, mert az már nincs meg. Hogy kukába vele? Azt azért tán ne, de azért tegyük a megfelelő polcra. Asanisimasa: 7/10
Film Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás

Focivébé, helyett – 13.nap

Közzétéve 2010. június 23. szerda | Szerző: efes

Tisztul. A bátor, de kevés bafanabafana, az idióta, kényelmes és hülye franciák, a szerencsétlen nigériaiak és a önmagukat megalázóan gyáva görögök mentek eddig a levesbe, míg a csikánók, az urukhai, Maradonáék valamint számomra meglepetésre és örömömre, a jobbik koreaiak pedig tovább. A mai szórásba délután a C-csoport került. Remélem, az amik legyűrik Algériát, a másik meccsen pedig az angolok nem tudják legyőzni a szlovénokat, így a hülye franciák mellett a hülye angolok is mehetnek a francba, a sajnos kissé halvány Algéria mellett. Este D-csoport finálé. Ghána remélem megüti a németeket (sajna erre kevés az esély, mert a futball, ugye, olyan játék, amit 22-en játszanak és a végén a németek győznek), Ausztrália pedig hősies küzdelemben lép át a szerbeken, így az ausszik és a ghánaiak mennek tovább, a szerbek és a németek pedig húzhatnak haza. De jó lenne! (Erre a befutóra azért nem tenném fel a mai ebédem.)

Úgy néz ki, megint nyár van, bár kissé még hűvös, de legalább nem esik. Naná, hogy ma jobbnak tűnik a kínálat, mint tegnap. 21.00-kor a Duna Tv egy érdekes témájú latino mozit ad: A Várólistában emberek várnak buszukra egy világvégi autóbusz-állomáson, amelyre viszont soha nem érkezik és onnan soha nem indul járat. A film Kubában játszódik, és súlyos bunueli (vagy örkényi) atmoszférát sejtek.

21.20-kor az RTL Klub egy könnyed és vicces vígjátékba kezd bele, Örök lányok címmel, melyben Goldie Hawn és Susan Sarandon mutatja meg a világnak, hogy a vén csajok is lehetnek dögösek. (Ahogy az a képen is látható.)

A meccsek (vagy a filmek) után is választásra kényszerül a néző. Vagy megnézi a Dunán 23.05-ös kezdéssel a Glastonbury rockfesztiválról szóló koncertfilmet, bár Bóvli Dávidot, Strummer Janit vagy Barlang Mikit nem érdemes suttogó hangerőn nézni/hallgatni, a volumét feltolni este 11 után pedig nem éppen komilfó. Vagy nézi az m2-őn 23.10-től a soros Kar-Wai-filmet, ezúttal az Édes2kettest. Ezúttal a szerelem tengere igen melegen hullámzik, ettől függetlenül szerintem ez a hongkongi mester egyik legjobb filmje. Mindenesetre, ezt a filmet lehet csendben is élvezni.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Focivébé, helyett – 12.nap

Közzétéve 2010. június 22. kedd | Szerző: efes

Tegnap a suttyó portugálok, akik csak a kicsikkel mernek arcoskodni, megalázóan lépték le a távoli kedves vezető egyre kedvetlenebb csapatát, majd jött egy Chile – Svájc meccs, amire nem emlékszem, mert végigbubukáztam, így ebéd után. Este a spanyolok biztosan szépítettek Honduras ellen renoméjukon, azonban én a helyükben nem lennék elégedett, mert amennyi gólhelyzetet elbénáztak, világbajnokságot lehet nyerni egy normális csapatnak.

Ma kezdődik a selejtező utolsó, harmadik köre, amikor végérvényesen eldől, kiknek annyi, és kiknek van még. Ez a tévénézőknek annyit jelent, hogy a királyi átment kétfrontos támadásba: mivel az utolsó körben a csoportmeccsek szimultán, egy időben zajlanak (hülye FIFA, nem hallottatok még a mobiltelefonról, az online közvetítésről nem is szólva?!), ezek közvetítése is így zajlik. Tehát, vagy két tévét kell egymás mellé pakolnunk, vagy meg kell tanulni Kocsis Zoltánként kezelni a távirányítót, ahogy ő a zongorát. Nekünk könnyebb dolgunk van, hiszen csak két gombra kell figyelni… A meccsek 16.00-kor, illetve 20.30-kor kezdődnek az m1-en és az m2-őn egyaránt, így ha szerencsénk van, két különböző mérkőzést láthatunk. Délután Dél-Afrika bizonyíthat a béna és hülye franciák ellen, az m1-en, míg az m2 ekkor a Speedy Gonzales-família – urukhai rangadót adja. Hajrá egyik, ne hagyd magad másik. Este kék-fehérek a kék-fehérek ellen az m1-en, hajrá dél-amerikai kék-fehérek! Az m2-n Nigéria – Dél-Korea, ami lehet jó is.

Kevés tévézős alternatíva adódik ma amúgy. A Duna II, 20.30-kor Egy boldog cigányt mutat be nekünk, ám ehhez egészen Andalúziáig kellett mennie.

A Tv2 21.20-tól (tehát az első félidőt lefújó sípszókor kell átkapcsolni!) a Zsákutca című meglepően friss, csavaros és izgalmas német krimit adja, karakterre a német Stohl Bucival, Til Schweigerrel a főszerepben, akire a képen vethetünk egy pillantást.

Van még késő este az m2 által tegnap elkezdett Wong Kar-Wai-darálás, ma a Csungking expressz lesz, ám azt hiszem, aki ilyenkor még hongkongi művészfilmet néz tévében, az már ezeket a filmeket mind látta, nem is egyszer. Akik mégse, azoknak: a film 23.10-kor kezdődik.

Mára ennyi.

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

Poroló 20. – A ménesgazda (1978)

Közzétéve 2010. június 21. hétfő | Szerző: efes

(Poroló – e cikksorozatban film-klasszikusokat nézek újra, mintegy “leporolva”, megvizsgálva őket, mennyire “működnek” mai szemmel nézve.)

A ménesgazdát, a napokban éppen a 85-ik születésnapját ünneplő Kovács András filmjét egészen biztosan nem láttam bemutatása, 1978 óta. Akkor is csak azért, mert -talán hetedikes lehettem- valamelyik marha behülyített, hogy komoly dugások vannak benne. Egy komoly vizuális szexélmény, egy 13 év körüli kamasznak mindennél érdekesebb, gondolom, ez egyértelmű. A hetvenes évek végén szexet, mozivásznon, kizárólag csak művészfilmekben lehetett látni, ilyen volt akkor az erkölcs… Lényeg, hogy kihasználva mozis kapcsolataimat, melyeket intenzív Gojko Mitic– és Bud Spencer-rajongásommal építettem ki (minden efféle filmet annyiszor néztem meg, ahányszor adtak ilyet – és szinte csak ilyet adtak…), megnéztem a filmet. Hát, szex az tényleg volt benne, na de hogy lovak között?! Mondjuk, egy lófasz valóban impozáns látványt nyújt, de azért ez mégsem szexélmény, még egy kiskamasznak sem. Bordán Irén azért -akkoriban szokásosan- elővezetett a Madarassal egy rövid ágyjelenetet, ám az már akkor is túl szemérmesnek tűnt. magából, a filmből azonban nem jött le több, minthogy valami téeszben (ifjabbaknak: termelőszövetkezetben, mondjuk korabeli KKT-ben) egy ugribugri pasas rendet akar tenni, de ez nem sikerül neki. Valami felnőttfilm, olyan pártvalami, akkor még nem volt se szocizás, se komcsizás, se balosozás. Mondom, Gojko Mitic volt ekkor, aki mindent vitt.

Persze, a kitelepítésekről sem tanított senki, mint ahogy Rákosi Mátyás elvtárs pajtás nevét sem illett hangoztatni, a pártban ekkor már kínosan feszengve hallgatott mindenki, és legfeljebb az ötvenes évek túlkapásairól beszélt, de azt is csak zárt körben. Aczél elvtárs is már megengedte bizonyos művészeknek, hogy kritikát fogalmazzanak meg a Rákosi-éra körülményeit illetően, de ezek szintén megmaradtak a kultúrafogyasztó, véleményformáló értelmiség zárt köreiben. Az a néhány szexéhes kamasz, mint én is, igazán nem zavarta ezeket a köröket.

Így egészen ledöbbentem, amikor minap a királyi műsorra tűzte e filmet, szépen, lazán a focivébé esti meccse után. Letaglózó élmény volt újra, felnőtt fejjel, felnőtt tapasztalatokkal és már látni tudva megnézni ezt az egészen kitűnő filmet, amely ma a napnál is fényesebben bizonyítja, a remekművek időtlenek. A köztudottan baloldali meggyőződésű Kovács minden szempontból korrekt és arányos képet rajzol: egyszerre beszél a párthatározattal, futószalagon, a szakmai tanfolyamokat “gyorstalpalón” elvégeztetett parasztkáderek szakmai- és olykor társadalmi beilleszkedési nehézségeiről, a párt parancsuralmi rendszerének árnyoldalairól, buktatóiról, a mindig hajnalban, éjszaka érkező nagy fekete autó okozta rémületről és a párt által gyűlölt régi rend kitelepített híveinek értékeiről és valós problémáiról. Ma sajnos igen ritkán tapasztalhatóan bölcs művészi attitűd az ilyen, de mint látható, sikeres és működik ma is.

Pontosak a karakterek. Madaras József energikus Busó Janija emblematikus, nagy figura, tragédiája katartikus. Szintén telitalálat Bács Ferenc kitelepített horthysta katonatisztje, aki alig leplezett undorral végzi az új rend által ráosztott lovászi feladatokat, miközben k.u.k. vezénylési stílusban egzecíroztatja szintén lovásszá degradált regimentjét. Eközben végig nyilvánvalóan, sőt, szinte tüntetve hordozza a polgári általános műveltség gesztusait, szófordulatait és viselkedését is. Ezt azonban lépten-nyomon érzékelteti is az alsóbbrendűnek tartott Busóval, aki viszont igazi jó vezetője szeretne lenni a lótelepnek. Azonban a Bács által alakított figura, de az összes többi kitelepített sem egyértelműen negatív karakter, sőt. Az ő sorsuk is nehéz, és komoly problémákkal küzdenek. Nem véletlen, hogy nem látjuk őket elbukni, lövéseket hallunk, amikor eltűnnek a ködbe, de azt Kovács ránk bízza, hogy azok találtak-e vagy sem. Nem véletlen továbbá az sem, hogy a végzetes tettet sem ő, hanem az alárendelt szolgájuk, a Busóval egy kasztbatársadalmi osztályba tartozó szerencsétlen követi el.

A gazdátlanul, magukra hagyottan kavargó lovak kaotikus képével, lakonikus, balladai komorsággal zárul a film, melynek mindene van, csak pozitív végkicsengése nem. 1978-ban ez komoly tett volt, még a jó elvtárs Kovács Andrástól is, hiszen mégiscsak az akkor fennálló államrend alapjairól szól ez a film. Meg kell említeni Koltai Lajos egészen szuggesztív, szenvedélyes operatőri munkáját, amely után nem is érteni, hogy csinálhat ma olyan nyálas hollywoodi giccseket, mint amiket. Egyetlen jelenet billenti meg picit a filmet, amikor Busó a Bordán Irén játszotta kitelepített Erzsinél Bartók Béla zenéjét hallgatja, ekkor azért hangosan felröhögtem, ilyen azért nem volt. Valami Zerkovitzot (…a búcsúzót ne Zerkovitz zengje...-ahogy Illyés írta eredetileg Bartók című versében) vagy Kálmán Imrét igen, de sem a kitelepítettek, sem egy frissiben kiképzett parasztkáder nem volt azért annyira magasan kulturált, hogy a világvégi vályogházban gramofonról Bartókot hallgasson… Én ezt nem hiszem el, így az asanisimasa 9/10-re értékeli ezt a filmet.

Poroló Kategória | Címkézve | 6 hozzászólás

Focivébé, helyett – 11.nap

Közzétéve 2010. június 21. hétfő | Szerző: efes

Tegnap szlovák testvérkéink nem hiába paráztak Paraguaytól, kaptak is kettőt a szemük alá, hogy még nyikkanni sem tudtak hozzá. Maori testvérkéinkre fogadni kellett volna, nem pedig megjósolni, hogy beletenyerelnek a kihűlt, kimeredt spagettibe, hiszen karakán, fasza játékkal nem hogy nem kaptak ki a nagyképű digóktól, de még gólt is rúgtak nekik. Győzelmet is érdemelték volna, de tettek is ezért. Brazil testvéreinket egy balfasz (vagy csak szimplán irigy és simlis?) francia bíró majdnem kompletten kórházba küldte, némi elefántcsontparti segédlettel, ám ez nem zavarta meg őket abban, hogy három remekbe szabott góllal örvendeztessék meg az igazi foci kedvelőit. Ma először, remélhetőleg, a nagyon távoli és nekik kedves vezető kedvenc és tökös focistái fogják kiénekelni az undorító és alattomos focival bemutatkozó céék szájából a sajtot, majd Chile – Svájc rangadó, ahol minden bizonnyal nagy csata lesz, tekintve, hogy két első körben győztes csapatról van szó, míg este a spanyolok és a hondurasiak bizonyíthatják, hogy ők még nem fáznak az afrikai télben, valamelyiküknek nem kell még az a zakó, amit első körben az előbbiek rájuk szabtak.

Ma, amúgy a Zene Európai Ünnepe van, amelyről csak a Duna Tv veszi a fáradtságot, hogy megemlékezzen, így ma csak őket ajánljuk. 21.00-tól egy holland-kanadai doksi mutatja be egy vonatnak történetét, mely 1970-ben szelte át Kanadát, olyan utasokkal, mint Janis Joplin, The Grateful Dead, The Band és hasonlók, mintegy megvalósítva a világ leghosszabb, non-stop rock&roll partyját. (A tecső-bejátszásban Janis mama dalolja világnak egyik bánatát, a mihez-tartás végett.) A filmet Bob Smeaton pakolta össze és Fesztivál Expressz a címe.

00.05-től pedig az egyik legkreatívabb magyar zenészről, Grencsó Istvánról láthatunk/halhatunk egy portréfilmet, Szabad vagyok címmel.

A Duna II pedig 21.25-től egy Zsigó Jenőről készült portréval emlékezik meg a zenéről. A film címe: Ando Drom – Úton Zsigó Jenővel.

Lesz még a két Dunán az ajánlottakon kívül Lajkó Félix, Pege Aladár, moldvai csángó döngölés, Man Doki Soulmates-koncert Győrből, ami lehet akármi is, majd hajnalban a II-őn Spirit of Pink Floyd-koncert. Komolyabb zenékért pedig kattintsunk a Mezzóra.

Tévé Kategória | 2 hozzászólás

A mások élete (Das Leben der Anderen, 2006)

Közzétéve 2010. június 20. vasárnap | Szerző: efes

Annak idején viccként mesélték, mára közhellyé vált és nem vicc. A hajdani NDK lakosságának egyik felét megfigyelte a hírhedt titkosszolgálat, a Stasi jól szervezet ügynökhálózata, amelyik az ország lakosságának másik felét tette ki. Az ügynökügy(ek) az egész volt kommunistablokkban mind a mai napig szinte tabutémának kezeltetnek, túl sokan érdekeltek mind a mai napig benne. Élnek még a megfigyelők, élnek még a megfigyeltek. Rendre kiderül feddhetetlennek tűnő emberekről, besúgója volt a régi rendszernek. E sorok írása közben (2007 január) éppen Lengyelország frissen megválasztott érseke mond le szinte azonnal, mert kiderült ügynöki múltja… Akik koruk, vagy lakóhelyük és pozíciójuk miatt nem érintettek ebben, azok részéről talán még érthető is a vágy, hogy rendezni kéne végre közös dolgainkat, de talán még inkább azoknak kellene ezt erőltetniük, akik vastagon benne voltak.

Önkritika a legnemesebb emberi tulajdonságok egyike, talán ezért annyira nehéz gyakorolni. A német kultúra mindig az eszményi szép és nemes felé haladt, vadhajtásai is ennek túlzásaiból adódtak. Nem meglepetés, hogy a politikai, történelmi önkritika gyakorlásában is a németek járnak az élen. A számukra oly szégyenletes náci múlt feltárása már eredményezett tisztító erejű műveket (pl. Bukás, Sophie Scholl), a szocializmus legmocskosabb szégyenfoltját jelentő ügynökvilág visszásságainak első feldolgozása is német alkotás lett.

A mások élete a megfigyeltek élete. Akik megfigyelnek, azok a megfigyelők. Az ügynökök. E filmben, illetve a Német Demokratikus Köztársaságban a hírhedt titkosrendőrség, a Stasi ügynökei. A HGW XX/7-es ügynök egy tökéletesen jelentéktelen figura. Enyhén kopaszodó, szürke kis ember. Nem gonosz, nem rosszindulatú, egyszerűen végzi a dolgát. Megfigyel, jelentést ír azokról, akik megfigyelésére parancsot kapott. Akikről “ott fent” azt feltételezik, a rendszer ellenségei. A megfigyelés alól nem bújhat ki senki, ha felkeltette a rendszer figyelmét. Ezek a hangyaszorgalmú, kíméletlenül precíz ügynökök életük minden másodpercét feljegyzik, regisztrálják, iktatják. A megfigyelt nem menekülhet, még ha a rendszer ünnepelt írója is. Főleg, ha barátnőjére, a szintén ünnepelt színésznőre szemet vet a rettegett miniszter.

A mások élete Florian Henckel von Donnersmarck első filmje, amerre bemutatták, komoly szakmai és közönségsikert aratott. Ebben elsősorban közrejátszott, hogy igen nagy energiákat fektetett a kor hiteles megidézésére. A forgatókönyv alapos irat- és levéltári tanulmányokon alapul, de egészen a filmben használt kellékekig, ruhadarabokig minden a 70-80-as évek KGST világát idézi, tipikusan. Éppen azt, amikor nálunk is még Kádár volt… Filmjének középpontjába egy, a fentebb jellemzett Stasi ügynököt állít, aki az elején még lojális kiszolgálója a rendszernek. Megfigyelésének “tárgyai” a híres író, és barátnője. Azonban az ügynök a megfigyelés közben ráébred arra, hogy a rossz oldalon áll, a megfigyelt művészek élik az igazi, valódi és értékes életet, nem pedig ő. E felismerés sorsszerű döntésre sarkallja, amely végzetesen megváltoztatja mind az ő, mind a megfigyeltjei életét…

Von Donnersmarck elsőfilmesként tökéletes biztonsággal meséli el a megtisztuló bűnös történetét, a történetet mellékszálai sokrétűen árnyalják, így téve azt hitelessé. Figurái ugyanilyen finoman árnyaltak, mégsem túlrajzoltak. Visszafogottságukban kiváló színészi alakítások, különösen a HGW XX/7-es ügynököt alakító Ulrich Mühe-é.

Külön erénye a filmnek, hogy bár a német közelmúltról szól, mindezt úgy teszi, hogy az érvényes tud lenni a mi közelmúltunkra is. Persze, a rendszer mindenhol hasonlóan működött, elég “jól” ki lett ez találva, de például a film közepén öngyilkossá lett feketelistás író lakása, sőt egész figurája éppen olyan, mint akár egy hajdani magyar feketelistás író lakása, figurája. Tekintete, a ráncai, bölcsessége, meddő elkeseredéssé tűnő dühe és eltűnő türelme ugyanazok. A világ öngyilkossági statisztikáján sokáig a keletnémetek voltak (mögöttünk) a másodikok. Egészen addig, míg központilag megszüntették az öngyilkos halálesetek regisztrálását.

A mások élete egy kicsit (vagy inkább éppen eléggé) a mi életünk is. S mint film, van olyan erős, hogy segíthet tisztábban látni egy zavaros korban, sőt segíthet akár megtisztulni is belőle. Asanisimasa: 9/10.

Film Kategória | Címkézve | 23 hozzászólás

Focivébé, helyett – 10.nap

Közzétéve 2010. június 20. vasárnap | Szerző: efes

Tegnap a vébéesélyes hollandok egy halálosan unalmas meccsen biztosan léptek túl a lelkes japánokon, Ghána viszont nagy csatában ikszelt az ausztrálokkal, akiket ezzel viszont ki is ikszeltek a vébéről. A dánok pedig fordítottak a kameruni oroszlánok ellen, akik így már legfeljebb csak cicázhatnak az utolsó meccsen, egyéb esélyük nem nagyon van. Ma a szlovák testvérkéink parázhatnak Paraguaytól, majd remélem, az olaszokat jól kipicsázzák a kiwik, bár elég kicsi az esély. Este Brazília – Elefántcsontpart. Hmmmm… Jön megint az ősz, amúgy.

Az m2 nem tudom kinek vetíti Az isteni Diego című kitűnő filmet 16.35-kor, hiszen aki tudja és érdekli, ki az a Diego (aki nem tudja, az a képen megnézheti), az éppen ebben a pillanatban a másik királyin meccset néz. Amúgy Maradonáról csak áttételesen van szó e filmben, de azért mégis. Az m2 két korábban is ajánlott filmet ismétel este, a Vanília égboltot majd Ménesgazdát. A Duna szunnyad, két csatornán is, a kertévék biztonsági játékot játszanak, ezerszer látott hollywoodi tucatfilmekkel. Ovizsaru, megszakadok.

Az általam vizsgált, ingyenesen is nézhető csatornák közül ma talán a Viasat3 nyújtja a legjobb filmkínálatot, 21.00-tól az Aludj csak, én álmodom című romantikus-vígjátékos Sandra Bullockos filmet, még éppen a nézhető kategóriából. Utána egy általam ismeretlen western jön, de ha western, akkor nagy baj nem lehet (feltéve, ha nem japánok nyúlnak hozzá). A Rideg valóság (ez a címe) Burt Reynoldsszal akár még jó is lehet. 2003-ban készült a film, úgy tűnik, amolyan lassú, szikár, borongós nu-western lesz.

Amit viszont igazán ajánlanék mára, ha valaki nem látta volna még, az A mások élete. (Kritika a következő posztban). Ulrich Mühe egy volt NDK-beli titkosszolgálatos lehallgatótisztet alakít, aki meginog hitében. Megrázó alakítás egy komoly, minket is érintő tanulságokkal teli, nagyon jó filmben. Tv2, 00.15.

Tévé Kategória | 1 hozzászólás

Focivébé, helyett – 9.nap

Közzétéve 2010. június 19. szombat | Szerző: efes

A hülye bírók tegnap jól megszívatták a legbiztosabb játékkal bemutatkozó németeket, majd az eddig legdrámaibb ütközetben elvettek az amerikaiaktól egy megérdemelt győzelmet. A hülye angol üregurak pedig tutyimutyi, teszetosza pepecseléssel számukra megalázó döntetlent játszottak a harcos, de gólt lőni képtelen francia fakóval. Ma gurul tovább a második kör: Hollandia az egyik valóban komoly favoritként nagy küzdelemben, de vélhetően gond nélkül lép majd túl Japánon, majd Ghána hasonlóképpen a lelkes, de nem különösebben ügyes ausztrálokon, bár. Bár láttunk már pelétPelét a bozótban ezen a vébén is. Miután az igazán perverz tévébubusok végigvinnyogták az Életképeket és az Ötöslottó-sorsolást, este jön a Kamerun – Dánia-meccs, ami akármi is lehet. Az idő időtlen, vagy ha tetszik, szar, a tévében viszont rengeteg jó film lesz, sajnos mind a meccsek után, szimultán. Így aki nem akar meccset nézni, ma rosszul jár.

Számára csak a Duna Tv ad némi vigaszt, amikor 19.30-tól 34825-jére leadja a Monte Christo grófját, méghozzá a klasszikus Richard Chamberlaines-verziót.

Az összes többi ajánlott film a meccs idején, vagy után kezdődik. Mint például majdnem rögtön Edmond Dantes igazságosztása után a Tűzróka. (Duna, 21.40) Clint Eastwood még a felkészülési időszakában készítette ezt az ízig-vérig békategóriás akciófimet, lesznek benne gonosz szovjetek, sosem volt szuperfegyverek, és maga Clint, mint Dirty James (Bond). Vicces lesz.

Akár maradhatunk a Dunán egész napra, hiszen a Tűzróka után egy igen bájos Robert Altman-filmet kapunk zárásnak: A Cuki hagyatéka 00.10-kor kezdődik, sok jó színésszel, szokás szerint. Kisvárosi sufnikrimi: ki ölte meg a bohókás matrónát?

Az esti meccs után az m1 22.50-kor műsorra tűzi a Ménesgazda című magyar filmet, a rendező Kovács András születésnapjára, Madaras József emblematikus főszereplésével. Még vastagon a létező szocializmusban készült téesz-krimi ez, amelyet annak idején még Arany Medvére is jelöltek. (A képen Madaras, a ménesgazda)

23.25-kor az RTL Klub Philip Kaufman vicces és szórakoztató Sade márki játékai címnű filmjét adja, melyben a márki már a diliházban csücsül, és orvosával meccsel, miközben rajongói titokban hódolnak a gurunak. Pazar színészi alakítások neves színészektől.

A Tv2 ezzel egy szikár és brutális, dokumentarista stílben lenyomott amerikai drámát versenyeztet meg, így szombat estére, 23.45-től az Őrült címűt. Kevéssé ismert film Jordan Melamed alkotása, de méltán kerül adásba, még ha egy ilyen eleve vesztes időpontban is. A kertévék műsorszerkesztői hagyományainak megfelelően, nyilván a Sade márkihoz kerestek valami passzoló témát, így kerülhetett elő ez a film is: szintén elmegyógyintézet, szintén erőszak, csak éppen itt minden véresen komoly, míg a másik filmben sokkal inkább gunyoros. Hát, nem tudom. Tik tudjátok, mondanám a reklámbéli Parti Nórával…

Tévé Kategória | Hozzászólás