Tag Archives: 6/10

Ilyen lenne, ha Tarr Béla újra filmezne és mondjuk, álnéven készítene horrorokat, valahol Dél-Amerikában… Ezzel persze, nem a műfaj fanatikus rajongóit kívánom elriasztani, sem pedig ideédesgetni a tomboló nyárban is az artmozik sötétjében bujkáló, legátszellemültebb kékharisnyákat, csak jelzem, hogy Az … → olvasásának folytatása

Híres emberek életrajzait általában azért szeretjük, mert azt hisszük, hogy általuk jobban megérthetjük műveiket, tetteiket, közelebb kerülhetünk hozzájuk és szinte személyes kapcsolatba bonyolódhatunk általuk. Az esetek többségében ez nyilván így is van, aztán, hogy ennek az újsütetű liezonnak mennyi köze … → olvasásának folytatása

Az igen komoly termékenységű Dean R. Koontz egyik jellegzetes regényalakjának egyik (ha jól saccolom, az első) története nyerte el ez alkalommal a megfilmesítés kétes értékű dicséretét, szerencsére, azonban az Odd Thomas – A halottlátó relatíve elég jól sikerült. Aki persze, … → olvasásának folytatása

Coming out következik: Sam Raimi 1981-es Evil Dead című filmje életem egyik legmélyebb hatást gyakorló filmélménye volt, természetesen, nem műfaja vagy “mondanivalója” miatt, hanem annak az addig soha nem tapasztalt érzéki, szinte fizikai hatás miatt, amivel hatott. Ez az élmény … → olvasásának folytatása

Zenés filmnek, zenés drámának hirdetik A búcsúkoncertet, ám valójában nem több egy melodrámánál, mely egy vonósnégyesen belül, bár értelemszerűen, szinte állandó zenei környezetben zajlik le. A zene a filmben (Angelo Badalamenti és Beethoven cisz-moll vonósnégyese, op. 131) úgy van jelen, … → olvasásának folytatása

A gasztronómia és a szerelem tulajdonképpen kézenfekvő összekapcsolása szinte már egy új, önálló alműfajt jelent a romantikus komédiákon belül, annyi példát lehetne hozni rá. Eme friss, svéd darab például, egyfajta fúziós degusztációs menüként, szinte minden eddigiből merít, az összhatás mégis … → olvasásának folytatása

Működő kánikulaellenes tevékenység lehet városi körülmények között a nappali moziba menés, feltéve, ha megtehetjük, megengedhetjük magunknak ezt. A Vasember 3. pont jó alkalom erre. Jó hosszú, jó hangos, jó 3D (bár azt utálom), robban, fütyül, süvít Dolby Surroundban, és még … → olvasásának folytatása

Bernardo Bertolucci kilenc év hallgatás után újrakezdve, ott folytatja, ahol abbahagyta: álmodozó fiataloknál. A filmbeli ’én’ egy 14 éves, mai kamasz, aki sajátos módon próbálja kitalálni magának a számára megfelelő életet. A ’te’ váratlanul lép be ebbe a kísérletbe, a … → olvasásának folytatása