Tag Archives: 8/10

Az az igazán ördögi, hogy a saját szemeinkkel láthatjuk, hogy tulajdonképpen minden rendben van. Nem állnak hitvédelmezők vérben forgó szemekkel és metszően áles fent handzsárral az út szélén. A nők -igaz, kivétel nélkül előírásszerű kendőviseletben- elegyednek szóba idegen férfiakkal, sőt … → olvasásának folytatása

Ha társadalmi drámákról beszélünk, akkor mifelénk rögtön valami ólomsúlyú, nyomasztó, felkavaró és felzaklató, sokszor raszteres, fekete-fehér történetet képzelnek el a filmesek. Persze, a társadalmi drámák társadalmi különbségekről szólnak, valamiféle alá-fölérendeltségi viszonyról, melyben aki alul van, az mindig rosszul jár. Ebből … → olvasásának folytatása

Az bizonyos, hogy nem kevés egocentrikus monománia kell ahhoz, hogy valaki olyan kíméletlenül önkritikus élveboncolást hajtson végre (relatíve) nagy nyilvánosság előtt, mint ahogy azt a norvég Ole Giæver teszi szép fesztiválsikereket arató Magam ura című egotripjében. Ő írta, rendezte és … → olvasásának folytatása

Az bizonyos, hogy egy film felütése, az első kép pontosan ugyanolyan fontos a későbbiekre nézve, mint például egy regény első mondata. A jól eltalált kezdő hangok, gondolatok, látványok mintegy megteremtik, megelőlegezik azt a hangulatot, melyben, illetve, melyhez képest kell eltöltenünk … → olvasásának folytatása

Úgy tűnik, David Cronenberg, a kollektív tudattalanunk avatott térképésze még viccelni is megtanult öregkorára. Humora természetesen éppen olyan gyilkos, mint amikor éppen nem viccel, hogy mást ne mondjak, szegény Julianne Moore-t simán fejbe vágja azzal az aranyszoborral, amire az már … → olvasásának folytatása

Valamivel több idő telt el azóta, hogy Bill Rohant mogorva, de érző szívű nagyapja eltranszportírozta iskolakezdéskor leendő tanintézményébe, hogy aztán kisvártatva röhögve száguldjanak vissza a Temze-folyó Fáraó nevű szigetén megbúvó Szfinx nevű, mesebeli házukba, a kriketthez, a vízhez, a horgászáshoz … → olvasásának folytatása

Afféle családi moziként is felfoghatjuk ezt a Party Girl című francia doku-drámát, hiszen a három (!) rendezője közül az egyiknek az édesanyja a film cím- és főszerelője. Kétségünk sem lehet afelől, hogy a történet is a való élet töredéke, s … → olvasásának folytatása