Author Archives: efes

Ritkán fut bele az ember ennyire tiszta, ám az ember legszentebb érzelmeire mégis elemi erővel ható filmbe, mint az Oroszlán. Oké, elcsámborgó, gyámoltalan kisgyerek az értetlen, érzéketlen világgal szemben, tuti topik. Főleg, hogy a történet végkicsengése alapvetően pozitív. Garth Davis … → olvasásának folytatása

Zdzislaw Beksinski egyetlen dolgot nem volt hajlandó elviselni: a csendet. Ennek elkerülése érdekében zenelejátszó eszközök garmadájával bástyázta körül önkéntesen választott remetelakát, műtermét, egy Varsó külvárosában elterülő betonrengeteg egyik panellakását, illetve annak egyik szobáját. Beksinski ugyanis festőművész volt, igen jelentős életművet … → olvasásának folytatása

A film festői nyitóképén fiatal festőnövendékek festik képeiket a természet lágy ölén. Minden olyan, mint amit amúgy joggal várhatunk egy idős, tisztességben megőszült filmrendező utolsó filmjétől. Lágy színek, csendes elrévedés, visszafogott, bölcs derű. Ahogy a Mester legurul a hegyoldalán kacagó … → olvasásának folytatása

A “harminchat fokos lázban” égő József Attila ugrik egyből az eszembe, mikor látom ezt a bolgár és magyar koprodukcióban készült román filmet, valamint Bob Fosse zseniális Mindhalálig zene című musicalje. Összekötő kapocs köztük a depresszió, mint betegség. Szegény Attila, valamint … → olvasásának folytatása

Ulrich Seidl dokumentarista stílusáról, érdeklődéséről, sajátos látásmódjáról már nagyjából mindent elmondtam korábbi filmjeiről, a Kánikuláról, a Tervezett veszteségről, a Házi kedvencekről, az Import/Exportról, a Pincéről, valamint a Paradicsom-trilógiáról, tehát a Szeretet/Szerelemről, a Hitről, valamint a Reményről szóló írásaimban, ezekhez képest sok újdonságot formai szempontból … → olvasásának folytatása

Amikor kijöttem a film vetítéséről, azon gondolkoztam, hogy vajon hogyan tudom belesuvasztani Török Feri eddigi életművébe ezt a veretes, komor, fekete-fehér drámát, de gyorsan rájöttem, hogy simán. Török eddigi pályája valahogy úgy függ a magyar történelem idővonalán, ahogyan itt most … → olvasásának folytatása

A szív a lélek lakhelye, legalábbis így tartja a mondás, amit természetesen az orvostudomány még sohasem tudott egzakt módon igazolni. Sőt, magának a léleknek fizikai létezése is bizonyítandó még, akkor is, ha vannak bizonyos feltételezések arra vonatkozóan, hogy állítólag a … → olvasásának folytatása

M. Kiss Csaba (Rohonyi Gábor rendezői segédletével készült) Brazilok című mozija gyökeresen szakít mindazzal, amit a magyar film cigánysággal foglalkozó darabjaiban eddig megszokhattunk. Természetesen akadtak korábban olyan filmek, melyek hitelesebben, a nyilvánvaló problémák gyökereire pontosabban tapintottak a lényegre (pl. Koportos, … → olvasásának folytatása

Nem szeretek azon rugózni, hogy adott esetben egy jó könyvből hogyan lehet rossz filmet csinálni, illetve, lehet-e egyáltalán jó filmet csinálni jó könyvből; hogy létezhet-e olyan filmadaptáció, mely legalább összevethető az alapanyagul szolgáló regénnyel. Értelmetlen polémia ez szerintem, ugyanis létezhet … → olvasásának folytatása