Tag Archives: 8/10

Azok közé tartozom, akik méltatlanul alulértékeltnek tartják a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels, annak idején Cannesban Arany Pálmára is jelölt Az újságos fiú című filmjét. Kevesen vagyunk (imdb: … → olvasásának folytatása

És még mondja valaki, hogy nem az élet írja a legbrutálisabb forgatókönyveket… Minapi hír, hogy egy francia túlélő-valóságshow szereplői -köztük világhírű sportolók- szenvedtek halálos balesetet, miközben a terveknek megfelelően utaztak az argentin forgatási helyszínre, ahol minimális eszközökkel, csakis saját magukra, … → olvasásának folytatása

Roy Andersson véleményem szerintem a legmenőbb filmes a világon, hiszen nála szabadabban aligha filmez bárki is, miközben egész eddigi (1967 óta tartó!) életműve egyetlen, egyenes ívű pálya. Abszolút értelemben vett művész, mégpedig független művész, aki megengedheti magának, hogy úgy filmezzen, … → olvasásának folytatása

A meg nem értett zseni prototípusaként is jellemezhetnénk Heinrich von Kleist figuráját, hiszen rendkívül rövidre szabott életében jobbára csak elutasításokban volt része, miközben ma már nincs olyan magára valamit is adó színház szerte a világban, amely ne tűzné műsorára rendszeresen … → olvasásának folytatása

A film kezdő képkockáiban egy pillanatra feltűnik egy vékony, szakállas, fiatal férfi, szinte srác még, akit sok más emberrel együtt rendőrök zsuppoltak be a rabszállítóba, miután 1988-ban feloszlattak egy spontán utcai csoportosulást, melyen az abban résztvevők az 1956-os forradalom, valamint … → olvasásának folytatása

Lelkendeznem kéne, és hát lelkendezem is, csak… Nem felhőtlen az öröm, pedig látszólag minden okom meg lenne rá. Ujj Mészáros Károly és stábja persze, örülhet, koccinthat, akár be is rúghat, tényleg megvan minden oka rá, hiszen a Liza, a rókatündér … → olvasásának folytatása

Az a helyzet, hogy bár A bíró című film cselekményét olyan motívumok díszítik, mint “lehugyozás”, “hányás”, “leköpés” és “befosás”, mégis régen láthattunk ilyen szép, de főleg őszinte feldolgozását az amúgy igen közhelyes apa-fiú konfliktusnak, ráadásul mindezt az ún. “tárgyalótermi dráma” … → olvasásának folytatása

Nagy kedvelője vagyok Ferzan Özpetek filmjeinek (korábban írtam A Szaturnusz gyűrűje, a Szent szív, A szemközti ablak és a Titokzatos társaság című munkáiról), és amúgy sem könnyű engem már holmi mozifilmekkel zavarba hozni, de ezzel a legújabb Öveket becsatolni! című … → olvasásának folytatása

Úgy tűnik, fordulóban van a világ trendkereke, hiszen a filmek hőseivé újból kreatív, úttörő figurákat, felfedezőket, tudósokat tesznek az alkotók. Vége (remélhetőleg most egy hosszabb időre) az elmúlt időszak konjunktúralovagjainak, természetfeletti mesefiguráinak, szupermeneknek, vége a válságnak, jöhetnek a hétköznapi hősök, … → olvasásának folytatása