Tag Archives: 8/10

Kétség sem férhet hozzá, hogy megérdemelten nyerte Michael Haneke Szerelem című filmje a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscart 2013-ban/idén, hiszen míves, finom, igényes alkotás, bár korántsem olyan erős, mint az ősz osztrák mester bármelyik korábbi filmje. Mondom ezt úgy, hogy … → olvasásának folytatása

Lehet morzsolgatni, vajon mit is láttunk, ha éppen fontos ez, krimit, netán thrillert, vagy egy poszt-nu-westernt, esetleg egy hamisítatlan “déli gótikus sötét komédiát”? Én valamiért mégis jobban hajlok arra, hogy a Gyilkos Joe nem más, mint egy szókimondó társadalmi dráma. … → olvasásának folytatása

Gyerekkorom egyik kedvenc hőse volt Thor Heyerdahl (az ősbúvár Cousteau kapitány mellett), aki számtalan vizes expedíciót vezetett, teljesen elmebeteg indokok alapján. Igazi Verne-hős volt a norvég, még akkor is, ha első expedícióját a második világháború után két évvel indította is; … → olvasásának folytatása

Én magam is nehezen hittem el, hogy ez a film az, melynek kapcsán az egyik legelismertebb, legszebb és legsikeresebb fiatal francia színésznő, Marion Cotillard először libeghetett végig a híres cannes-i vörös szőnyegen, pedig így van. Az esemény tavaly volt, a … → olvasásának folytatása

Divatos téma, sokszor elő is kerül manapság, hogy a jól működő társadalomnak szolgálatkész, önálló gondolatok, döntések meghozatalára képtelen, ám lelkiismeretes polgárokra van szüksége. (Tudjuk persze, hogy az igazán jól működő társadalmaknak éppen hogy kiművelt, kreatív, önálló és felelősségteljes adófizetőkre kell … → olvasásának folytatása

A halál témája azóta izgatja az önmagát, környezetét és egyáltalán, az egész világot megfogalmazni vágyó embert, amióta képes ilyesmire. Nincs és nem is lehet ebben semmi meglepő, hiszen végtére is az emberi lét egyik legfontosabb pillanatát (folyamatát) jelenti, amikor minden, … → olvasásának folytatása

Ben Wheatley, a Vérturisták rendezője, le sem tagadhatná ízig-vérig brit identitását, hiszen a világ egyik szegletén sem jutna eszébe senkinek, hogy a szociografikus igényű, társadalomkritikus szemlélettel készítsen abszurd humorú horrorokat. E filmben is Ken Loach keveredik Monthy Pythonnal egy, a … → olvasásának folytatása

Andrew Dominik is egyike azon kortárs filmeseknek, aki szép csöndben, de legalábbis okosan elkerülve a nagy dérrel-dúrral beharangozott, majd halk pukkanással a semmibe foszló “gigamozik” fősodrát, markáns, meglehetős alapossággal végiggondolt, érdekes stációkban bővelkedő életpályát futnak. Ez persze nem jelenti azt, … → olvasásának folytatása

Gyakorlatilag egy teljes tinédzserkort el lehet már tölteni az olyan “kamaszkorom legszebb nyara”, “szerelem a nyári szünetben”, “hogyan vesszem el a szüzességem”, illetve “jaj. de egyedül vagyok, engem miért nem szeret senki” típusú coming-of-age filmek nézésével, mint amilyen ez a … → olvasásának folytatása