22. TITANIC – KÉT ÚJ SZEKCIÓ AZ IDEI TITANICON! (Fesztiválkedvencek és Valami vadság)

Közzétéve 2015. április 1. szerda | Szerző: efes

A 22. Titanic Filmfesztivál kínálata idén két új szekcióval is bővül. A FESZTIVÁLKEDVENCEK kilenc olyan filmet tartalmaz, melyek a világ nagy fesztiváljain sikert arattak, míg a VALAMI VADSÁG négy egészen meghökkentő filmmel gazdagítja a programot. Április 10-18. között öt helyszínen, 52 filmmel várja a közönséget Budapesten hazánk egyik legnagyobb filmes mustrája. Április 2-án kezdődik a jegy-értékesítés.

corn islandTöbb fesztiválkedvenc is politikai konfliktusok közt élő emberi sorsokat választott témájául. A Mennyország most rendezője, Hany Abu-Assad Oscar-díjra jelölt, Cannes-ban díjazott thrillere, az OMAR egy érzékeny lelkű palesztin fiú történetét meséli el, aki rendszeresen átszökik a falon szerelméhez, Nadjához, ám amikor a katonai rendőrség elkapja, fájdalmas döntésre kényszerül. Karlovy Vary-ban Kristály Glóbusszal jutalmazták a Ragályi Elemér fényképezte KUKORICASZIGET (Simindis kundzuli/Corn Island) című grúz drámát (első kép). George Ovashvili gyönyörű parabolája olyan emberekről mesél, akik politikai feszültségek és a természet irányíthatatlan erejének kitéve élnek. Jafar Panahi teheráni taxisként forgatta legújabb, dokumentumfilmnek álcázott alkotását, a TAXIt, mely elnyerte a Berlinale fődíját és a kritikusok FIPRESCI-díját is. A Távol az emberektől (Loin des hommes/Far From Men) című marokkói-francia drámában pedig az algériai háború idején egy falu franciatanárát utasítják, hogy vigyen el egy letartóztatott férfit a közeli városba. Az utazás során nem várt kapcsolat alakul ki közöttük. Az Albert Camus novellájából írt, Velencében díjazott western főszereplője Viggo Mortensen, a film zenéjét pedig Nick Cave szerezte.

the mighty angel (1)Wojciech Smarzowski, a Közlekedésrendészet alkotójának új filmje, az Ütős angyal (The Mighty Angel) szellemesen és szórakoztatóan mesél az alkoholizmusról, aminek sajnos még a szerelem sem képes határt szabni (második kép). Carlos Marques-Marcet filmje, a 10 000 km című fesztiválkedvenc spanyol dráma pedig azt vizsgálja, a távolság szabhat-e határt a szerelemnek. A Magam ura (Mot naturen/Out of Nature) című norvég dramedy-ben is kulcsszerepe van a távolságnak. Martin harmincas férj és családapa egyedül megy túrázni a hegyekbe egy hétvégére. Mi, nézők halljuk cenzúrázatlan gondolatait magáról és az őt körülvevő emberekről. A főszereplőt is alakító rendező, Ole Giæver humoros portréja Berlinben elnyerte az Europa Cinemas–díját, itthon pedig a SCOPE50 online filmfesztivál nyerteseként végzett.

favorites_x-y (1)

A tiltott szoba (The Forbidden Room) egy húszas-harmincas évek némafilmes tablóira hajazó delíriumos kollázs. A neves kanadai kísérleti filmes Guy Maddin abszurd humorú hallucinációjának szereplői között feltűnik Udo Kier, Mathieu Amalric, Charlotte Rampling és Maria de Medeiros is. Sokaknál kicsapja majd a biztosítékot! Végül az X+Y című brit filmben az autista tinédzser, Nathan amilyen nehezen dekódolja az embereket, olyan könnyen oldja meg a legbonyolultabb matekpéldákat. Morgan Matthews megrázó drámáját Asa Butterfield, Sally Hawkins, Eddie Marsan és Rafe Spal teszik naggyá (harmadik kép).

what we do in the shadowsA VALAMI VADSÁG válogatásban négy egészen meghökkentő filmet láthatunk. A Flight of the Conchords új-zélandi alkotóinak dokuparódiája, a Hétköznapi vámpírok (What We Do In the Shadows) főhősei igyekeznek beilleszkedni korunkba, csakhogy halhatatlan vérszívók, akik előszeretettel változtatnak vidám fiatalokat vámpírrá (negyedik kép). A bunkerbe zárva (Der Bunker/The Bunker) a Németországban született görög Nikias Chryssos sötét, szarkasztikus humorú meséje azokról a szülőkről, akik meggátolják, hogy a gyerekük felnőjön. A japán Hitoshi Matsumoto legújabb alkotása, az R100 egy olyan világba vezeti a nézőt, amit még senki nem mert bemutatni eddig, ahol bármikor felbukkanhat egy domina, aki megalázza, megkorbácsolja, megveri, megkínozza. E bizarr komédia még a hardcore filmrajongókat is próbára teszi! Végül a svéd Bitte Andersson musical-komédiája, a Dyke Hard olyan, mintha begombázva készítették volna. Egy leszbikus rockbanda turné közben felvesz egy stoppost, aki thai boxoló. Eközben egy rejtélyes milliárdos mindent bevet, hogy megállítsa őket: nindzsahadsereget, kiborgokat és gonosz görkoris lányokat küld rájuk!

Idén is öt helyszínen, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, az Örökmozgóban, a Toldi moziban, a Puskin moziban és az A38 hajón várja a közönséget Budapesten a Titanic Filmfesztivál. A fesztivál végleges programja a http://www.titanicfilmfest.hu oldalon érhető el. Április 2-án kezdődik majd a jegyek árusítása 1100 forintos áron, illetve 5 vagy több jegy vásárlása esetén kedvezményesen, 900 forintért.

http://www.facebook.com/titanicfilmfest.

Hírek Kategória | Hozzászólás

Filmnapló – 2015. március

Közzétéve 2015. április 1. szerda | Szerző: efes

Krumplirózsa (Frankie and Johnny, 1991) – Michelle Pfeiffer és Al Pacino szerintem minden idők legbénább szerelmi történetét adják elő e filmben, melynek viszont éppen ez a sármja. Néha túlteng a melodráma, túlcsordul az érzelem kelyhecskéje, máskor olyan realista, hogy tüsszögni kell az égett sütőolaj és a gyűrött, agyonhasznált ágynemű áporodott szagától… Bírtam, de én már elmúltam 46. Múlnia kell az időnek, hogy megértsük. 7/10

Tűzhányó (Eldfjall/Volcano, 2011) – Végtelenül személyes, minden szeméremtől mentes, mégis finom film a megöregedésről, a magatehetetlenségről, az önfeláldozó ápolásról és a feltartóztathatatlan elmúlásról, mindez Izland vulkanikusan igen aktív hátterében. Rúnar Rúnarsson szerény, szelíd, csendes és nagyon szomorú, minden ízében “északi” filmje egy nyugdíjas hajdani halászról és tengerről, a halálról és a szerelemről. 7/10

A hobbit – Az öt sereg csatája (The Hobbit: The Battle of the Five Armies, 2014) – Remélhetőleg ezzel az utolsó résszel Peter Jackson végleg letudta mániáját, a Tolkien-univerzum megfilmesítését, mert a Gyűrűk ura-trilógia korrekt mesemondása után az annak előzményeként felfogható Hobbit-trilógiával (1: Váratlan utazás – hosszadalmas, unalmas: 5/10, 2: Smaug pusztasága – még unalmasabb, még hosszadalmasabb, ráadásul a legrosszabb helyen lett elvágva…: 3/10) már csak egy helyben topogott, Tolkien bájos és/vagy félelmetes hőseit pedig filléres (ám méregdrágán előállított) műanyag babákká változtatta. Ez az utolsó rész önmagában azért elmegy egy közepes mesefilmnek, van eleje, közepe és vége, vannak hősei (!), van konfliktus (ha csak jelzésszerűen is), szóval, majdnem olyan, mint egy rendes film… De könyörgöm, ennyi és ne többet! 5/10

Ivócimborák (Drinking Buddies, 2013) – Remek kis független dráma arról, hogy azok az emberek, akik amúgy remekül megvannak egymással, szeretnek együtt piálgatni, ugyanazokat a zenéket szeretik, ugyanazokon a poénokon nevetnek, s egyáltalán, azonos hullámhosszon rezegnek az élet szinte összes területén, azoknak mégis milyen nehéz szerelmeseknek lenniük egymásba – milyen nehezen lehet belőlük egy tökéletes pár. Holott azok, mégis mindig a kényelmetlenebb, problematikusabb kényszerpályákat választják… Okos, kedves, barátságos, és ami a fő, életszagú történet, remek szereplőkkel (pl. a Houseból ismert Olivia Wilde-del.) 7/10

Raszputyin (Raspoutine, Распутин, 2011) – Akartam írni, hogy olyan nagyon “tévéfilmes” kivitelű lett ez a orosz-francia Raszputyin-életrajz, mikor olvasom, hogy eleve tévéfilmnek készült Josée Dayan filmje. Olyan “okoscsatornás” tévéfilmnek. Beszél Raszputyinról, nagyjából be is mutatja azt a kort, azokat a körülményeket, melyben élt és halt, azonban az igazán érdekes részek mind kimaradtak – mind az életét, mind kapcsolatait, mind “mágikus hatását” illetően. Depardieu jó választás lett volna, de ezelőtt 15-20 évvel. Ma már mindössze egy bábu, egy tulajdonképpen magatehetetlen súlyosan alkoholbeteg ember, amit néha kifestenek erre, arra, amarra a fazonra. 5/10

Nyárutó (Labor Day, 2013) – Elég vaskos Tennessee Williams-jegyeket felvonultató, amolyan “fülledt, vidéki” dráma (írója Joyce Maynard) ez a film, nagyjából. Mondjuk, melodráma. A szerelembe örökké szerelmes anya (Kate Winslet) egyedül nevelgeti fiát (Gattlin Griffith), amikor beállít hozzájuk a marcona, de karakteres férfiasságú, ám szökésben lévő fegyenc (Josh Brolin). A Stockholm-szindróma násza a Lima-szindrómával az avaron… Néha annyira mélabús történet (rendezte Jason Reitman), hogy szinte mézsűrűn hömpölyög, a vége azonban olyan szemtelenül szentimentális, hogy képtelen vagyok nem szeretni… 7/10

Délibáb (Mirage, 2014) – Hajdu Szabolcs furcsa fazon, nyilván kedves srác és tehetséges filmes is, azonban képtelen vagyok rájönni, mit akart ezzel a filmmel… Spagetti-western mintára lebbencs-eastern? Ahhoz rövid. Valamint az a sztori… Háááát. Szökött néger focista Hortobágyon, román csicskáztatók között? Annyira erőltetett. Pedig ha nem akar mindenáron furcsa, egyéni lenni (az alkotó, így a film is), akkor lenne az ötletben spiritusz. Még csak nagyon változtatni sem kéne a főbb erővonalakon, csak közelíteni kéne a valósághoz: néger focista (ergo UFO) helyett, lehetne mondjuk, egy Jancsó-rajongó nyugati turista arany AmEx hitelkártyával, vagy mondjuk egy Pestről menekülő igazságos bróker, aki kimentette a civil alapítványok norvég pénzét a csőd előtt, a pénz pedig nála van tömött aktatáskában, a csicskáztatók sem románok, hanem romák (nem kell félni, csak pontosan fogalmazni), kicsit nyújtani, máshol sűríteni, az akciójeleneteket jobban megkoreografálni, valamint a szerelmi szálat ügyesebben felfűzni – és lehetne ez egy fasza kis puszta-thriller, gémeskúttal, UAZ-zal. Így azonban ez a film ciki. 3/10

Film, Filmnaplók, Tévé Kategória | , , Címkézve | 4 hozzászólás

22. TITANIC – VERSENYFILMEK: Idén a nőké a főszerep

Közzétéve 2015. március 30. hétfő | Szerző: efes

 2015. április 10-18. között Budapesten, öt helyszínen fut majd a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál. A 2005 óta versenyfesztiválként is működő eseményen idén nyolc – egy svéd-norvég, egy koreai-kanadai, egy francia és egy finn dráma, egy amerikai horror, egy görög és egy pakisztáni thriller valamint egy török romantikus – film vetekszik majd a Hullámtörők-díjért, köztük kettő elsőfilmes alkotás. Az idei versenyfilmekben közös, hogy mindegyik egy-egy kivételes női sorsot ábrázol, melyekben társadalmi feszültségek, az anyaság, a szerelem és a szabadság témája jelennek meg. Három alkotás rendezőjével – a svéd Ronnie Sandahllal, a finn J.-P. Valkepää-vel és a francia Lucie Borleteau-val – találkozhat is majd a Titanic közönsége.

fidelioA svéd Ronnie Sandahl Underdog (Svenskjävel) című drámája – a radikális antiszexista stand-up komikus Bianca Kronlöf főszereplésével – olykor kegyetlen őszinteséggel beszél a svéd valóságról, ahol ma akkora a munkanélküliség, hogy fiatalok százezrei költöznek át Norvégiába, hogy ott wc-pucolóként, pincérként, kukásként dolgozzanak. A 23 éves Dino hasonló cipőben jár: egy decensnek tűnő norvég otthon házvezetőnője lesz, ám a fülledt nyár egy furcsa szerelmi háromszögbe sodorja. Szokatlan a munkája a francia Lucie Borleteau Fidelio – Alice utazása (Fidelio, l’odyssée d’Alice / Fidelio – Alice’s Journey) című filmjében a 31 éves Alice-nek is (felső kép): mérnökként dolgozik teherszállító hajókon. Az olajfoltos kék overall dacára is talpig nő, ami a férfiakból álló személyzetet nem hagyja hidegen. A helyzet akkor válik bonyolulttá, amikor rájön, hogy a következő úton a hajó kapitánya első szerelme, Gaël. Márpedig Alice-t otthon várja vőlegénye. Függetlenségről, hűségről és vágyról szóló, Locarnóban díjazott francia szerelmi dráma Ariane Labed erőteljes alakításával.

acrosstheseeA Vízválasztó (Deniz Seviyesi / Across the Sea) című romantikus filmben a török Damla (középső kép) nyolc éve költözött New Yorkba, tanulni és karriert építeni. Férjével, Kevinnel gyereket várnak, a nő mégis ambivalens érzésekkel telve tér vissza gyerekkora Paradicsomába, a török nyaralóvárosba. Amikor múltjának fájdalmas titkára fény derül, kénytelen újraértékelni egykori döntését. Az új török film egyik kiemelkedő darabja érzelmi utazásra hív a háttérben a nyaralásra csábító tengerparttal, és a kulturális identitásról tesz fel fontos kérdéseket. A második generációs dél-koreai–kanadai rendező filmcsemegéjét, a Helyedbe lép (In Her Place) című drámát a Koreában gyakori társadalmi jelenségnek számító titkos örökbefogadások ihlették. Egy elhagyatott vidéki farmra egy nő érkezik, aki megállapodott egy várandós tinédzserrel és annak anyjával, hogy a világ tudta nélkül örökbe fogadja a lány gyermekét. A terhesség előre haladtával azonban kialakul hármuk közt egy új életritmus, ami hamarosan túlnő az eredeti üzleti megállapodáson. Az eredetileg matematikusként végzett, majd a Columbia Egyetemen filmezést tanult pakisztáni rendezőnő, Afia Nathaniel első nagyjátékfilmjében, a Dukhtar (Daughter) című thrillerben szintén egy anya nehéz döntéséből bontakozik ki a történet. Pakisztán hegyei között Allah Rakhi és tízéves lánya elmenekül otthonukból azon az estén, amikor a kislányt feleségül venné egy nagyhatalmú törzsi vezető. A nő tudja, halálos vadászat veszi kezdetét. Egyetlen esélyük a cinikus taxis, akivel váratlanul hozza össze őket a sors. Az első, teljes egészében a közönség támogatásából, crowdfunding rendszerben készült európai film, a görög Stathis Athanasiou rendező jelenkori Antigoné-átirata, az Alpha is a szabadság definícióját firtatja. Egy nőt arra kényszerítenek, hogy egy leégett erdő közepén egy fára függesztett, rothadó holttest alatt üljön, amíg a hatóság úgy nem dönt, eleget bűnhődött. A szabadság egy másik vetületét járja körül a költőien elmesélt, gyönyörűen fényképezett finn dráma, J.-P. Valkepää filmje, a Megléptek (He ovat paenneet / They Have Escaped), melyben egy dadogós, magának való fiú civil szolgálatot teljesít a fiatalkorúak javítóintézetében; a vonzó, kirobbanó energiájú, mindig bajba kerülő lány pedig őrizetben van. A két tinédzser együtt szökik meg egy lopott autón, egy drogokkal, szexszel és végtelen meneküléssel tarkított utazásra.

agirlwalksVégül a Hullámtörők-díjért versenyez a Sundance-kedvenc vámpírfilm, a Csadoros vérszívó (A Girl Walks Home Alone at Night) című amerikai romantikus horror is (alsó kép). Az iráni szellemváros, Bad City lakói, a prostik, stricik és drogosok nem is tudják, hogy egy magányos vámpír él közöttük. Ám a Lány találkozik egy Fiúval… A rendkívül tehetséges Ana Lily Amirpour debütáló darabja az első iráni vámpírwestern, mely önfeledt tapicskolás zsánerekben és archetípusokban. A képregény, horror és az iráni újhullám keveredik rock, techno, és Morricone-ihletésű dallamokra, lebegő, fekete-fehér képekben. „Mintha David Lynch és Sergio Leone közös iráni rock’n’roll gyereke lenne, akire Nosferatu vigyáz.”

A fesztivál teljes programja március 30-án 12 órától a http://www.titanicfilmfest.hu oldalon olvasható.

http://www.facebook.com/titanicfilmfest

Hírek Kategória | 2 hozzászólás

Az összeesküvés (Conspiracy, 2001)

Közzétéve 2015. március 28. szombat | Szerző: efes

Ez a formailag minden szempontból hagyományos tévéjáték küllemű tévéjáték szerintem az egyik legvérfagyasztóbb történet a második világháború túlságosan is gazdag témaköréből. Még úgy is, hogy ez a történet valójában alig történet, hiszen a film java része egyetlen asztal körül zajlik, melyet férfiak, a náci Németország különféle hatalmi szerveit, minisztériumait képviselő tisztek, hivatalnokok ülnek körül, hogy közös egyetértésüket öntések virtuális márványba a zsidók végső megsemmisítésének sátáni tárgyában. Az összeesküvés a Berlin melletti Wannsee üdülőtelep egyik decens kastélyában történt meg a háború második esztendejének telén, minden földi finomságok, drága italok és minőségi szivarok körítésében. Az értekezlet a legteljesebb titokban zajlott, a résztvevők titoktartási fogadalmat tettek az ott elhangzottak felől és csak a vak véletlennek köszönhetően maradt fenn egyetlen jegyzőkönyv az ülésről: ez alapján szerzett tudomást a világ az endlösung elindításáról, és ez alapján készült ez a tévéfilm is, mely igazi németes precizitással – ahogyan a jegyzőkönyv is készült – és történelmi hitelességgel tárja fel a történteket.

az összeesküvés - stanley tucci és kenneth branaghTechnikailag fennhéjázó, pökhendi és bicskanyitogató cinizmussal, a felsőbbrendűség biztos tudatában elpattogtatott, szörnyűséges tartalmú mondatok gyűjteménye ez a film, amelyeknél embertelenebbet emberi száj aligha ejtett ki a száján. Mintha egymást szerették volna felülmúlni a résztvevők az aljasabbnál aljasabb kiszólásokban: ezeket nem is ragoznám, mert forog tőlük a gyomrom. Azonban túl sokan vannak még mindig, akikkel hetekig nézetném a filmet, non stop.

az összeesküvés - colin firthFrank Pierson rendezése (a film maga HBO produkció) formai szempontból erősen hajaz olyan klasszikusokra, mint a 12 dühös ember (bár itt a vita teljesen más természetű) vagy akár a Wannseei konferencia szerves folyományaként is felfogható nürnbergi pert feldolgozó Ítélet Nürnbergben. E film is erősen épít az intenzív színészi játékra, Kenneth Branagh (Heydrich tábornok), Stanley Tucci (Eichmann), Colin Firth (Dr. Stuckart) vagy a például Downton Abbeyból ismerős Brendan Coyle (Müller tábornok) mellett egytől egyig markáns és karakteres alakításokat láthatunk a többi, viszonylag ismeretlenebb színésztől, a kivételesen igen jól sikerült magyar szinkronnak köszönhetően így még az sem zavaró, hogy eredetiben a német tisztek ékes angolsággal beszélnek.

az összeesküvés - brendan coyle, ian mcneiceSzóval, döbbenetes hatású film Az összeesküvés, én most azonban a kézenfekvőtől kicsit eltérő olvasatáról beszélnék. Arról, hogy mennyire pontosan mutatja meg a film egy nyilvánvalóan gonosz, bűnös terv érdekében, ennek megfelelően a kellő konspirációk közepette létrejött értekezlet (konferencia, kormány- vagy igazgatósági tanácsülés, stb.) dramaturgiáját és pszichológiáját. Gonosz, bűnös tervek csak gonosz és bűnös rendszerekben jöhetnek szóba, így az a rendszer mindig autoriter, diktatórikus rendszer, így a résztvevők között is erős hierarchia uralkodik, szigorúan alá-fölérendeltségi viszonyban. Mindig van egy vezéralak, aki az akaratát tűzön-vízen keresztülviszi, akinek mindig van a személyéhez, illetve a személye által képviselt “ügyhöz” végletekig lojális asszisztenciája. Vannak a tétovák, a hajlékony derekú vazallusok, akik elébb-utóbb meghajolnak az erő és a hatalom előtt. Vannak aztán a riválisok, akik rendszerint a végén baráti jobbot nyújtanak (ha nem sikerül a puccsuk). Vannak mindig olyanok, akik mindenáron a saját érdekeiket tartják szem előtt, és ennek érdekében bármire hajlandóak. E filmben is pontosan ki lehet osztani a szerepeket, akár a napi politikából vett valósi figurákkal lehet behelyettesíteni a metszően intelligens és végletesen cinikus Heydrich tábornok vagy akár a hájas, élveteg és kínosan tuskó pártfunkcionárius Klopfer (Ian McNeice) alakját. Szinte láttam végig egy olyan színházi előadást, melyben minden náci külsőségtől mentesen, mai modern öltönyben, szolid visszafogottsággal adják elő a színészek e film szövegét, mégis mindenki pontosan tudja, hogy nem sterilizációról és nem endlösungról van most szó, hanem “package, you know, package”-ről, országépítésnek hazudott ezermilliárdos közpénzlopásról és effélékről. A néző a végén így is, úgy is lehajtott fejjel és tompa, de súlyos nyomással a gyomrában hallgathatja Schubert “bécsi nyavalygását”, C mollban.

Asanisimasa: 10/10

Film Kategória | Címkézve | 4 hozzászólás

St. Vincent (2014)

Közzétéve 2015. március 28. szombat | Szerző: efes

Bill Murray-t végre szentté avatják ebben a St. Vincent című filmben. Ami jár, az jár, mégha ezúttal neki csak a szerep jut, amiben végre átélheti a kanonizáció emelkedett hangulatát. Ezért jó színésznek lenni. Persze, ha ismerjük Bill bácsi munkásságát, akkor nyilván érezzük azt is, hogy nála szó sem lehet semmiféle mirhába és tömjénbe burkolózó keresztényi hablatyról, az ő száraz, blazírt, morózus és cinikus egyénisége akkor is levetne magáról minden vallásos leplet, ha azt maga, a római pontifex adná rá. Hogy ebből a Vincentből (maradjunk a továbbiakban csak ennyiben) hogyan válik mégis “szent”, az maradjon a film titka – érdemes megnézni.

st vincent - melissa mccarthy, jaeden lieberher és bill murrayMég akkor is érdemes, ha tulajdonképpen csupa ismerős klisé “kreatív újrahasznosításáról” van szó ezúttal. Dennis, a komisz és a szomszéd Wilson bácsi ezúttal tulajdonságokat, karaktert cseréltek, hiszen e történetben Wilson, azaz Vincent lesz a komisz, míg a szomszédban lakó kisfiú, a kicsi, ügyetlen és félénk (ám igen okos) Oliver (Jaeden Lieberher) ölti magára a balek szeretetreméltó szerepét. Az öreg iszákos, emberkerülő és embergyűlölő, lóversenyező és kurvázó Vincent egyedül éldegél kis házában kósza fillérekből, így kapóra jön neki, hogy a szomszédba egy egyedülálló anyuka költözik kisfiával. A szerencsétlen/szerencsés véletlenek azonban Bill Murray aurájának kötelező velejárói, így a kissrác hamarosan a morc öreg szárnyai alá kerül, némi készpénzért elvállat gyermekfelügyelet formájában. A továbbiakban aztán elszabadul a pokol, csak épp a fordított irányban, mint például Dennis közismert történetében, Wilsonról Vincentről érdekes, sőt mi több, meglepő dolgok derülnek ki, miközben a kis Oliver is hasznos képességekkel és “technikákkal” gazdagodik – közben persze a külvilág “haja” égnek áll.

st vincent - bill murray és jaeden lieberherTheodore Melfi rendezői bemutatkozása, ha eredetinek nem is (Dennis mellett egy másik nyilvánvaló párhuzam Coenék és Jeff Bridges Lebowskija, aki szinte csak életkorban különbözik Vincenttől, valamint abban, hogy ami nála a teke, itt a lovi), de mindenképpen tisztességes munkának tekinthető. Bölcs humorú, életigenlő (értsd: pozitív életszemléletű), mégis vagány, tökös mese ez egy okos kisfiú és egy zord külső alatt érző szívet rejtő öregember barátságáról. Vincent figurája Bill Muray-nek természetesen jutalomjáték, amivel a maga mackós slendriánságával lazán él is, érdemes őt saját hangján hallgatni, nem szinkronnal, mert az külön vicces,  hogy milyen hangokat ad ki magából, végig, az egész filmvégi stáblista alatt… Meg amúgy végig, az egész filmben. Remek Naomi Watts is Daka, a közönséges, de mégis emberséges orosz prostituált szerepében.

Alkalmas a film arra, hogy egy szar nap után helyre tegye a lelkünket.

Asanisimasa: 8/10

Film Kategória | Címkézve | 1 hozzászólás

Az újságos fiú (The Paperboy, 2012)

Közzétéve 2015. március 27. péntek | Szerző: efes

Azok közé tartozom, akik méltatlanul alulértékeltnek tartják a Precious – A boldogság árával és a szintén az afroamerikai témában “utazó” Komornyikkal ismertté vált Lee Daniels, annak idején Cannesban Arany Pálmára is jelölt Az újságos fiú című filmjét. Kevesen vagyunk (imdb: 5.8/port.hu: 6.1), ráadásul a sajtó sem támogat, de kitartunk, mert igazunk van. Arról persze, nincs szó, hogy hibátlan lenne ez a film, azonban annyira szabálytalan, annyira igazi, hiteles hangulatot áraszt és minden kuszasága ellenére is olyan részletgazdag képest fest az Államok déli, fülledt, forró, gyűlölettel és szinte minden emberi aljassággal teli klímájáról, hogy aki ezt nem érzi, az menthetetlen.

az újságos fiú - zac efron, matthew mcconaughey, nicole kidman és david oyelowoPersze, aki a patikamérlegen kidekázott, költség- és bevételhatékonyság szempontjából a végletekig kiszámított -ergo unalmas- tutiságokra gerjed, az nyilván ráncolja homlokát, hogy mi ez az éktelen, slendrián összevisszaság. Tény, hogy Az újságos fiú narratívája jobbára az élőbeszéd csapongó, akadozó vagy éppen felgyorsuló ritmusú, asszociációkba bonyolódó, érzelmi indíttatású kitörésekkel színezett szófolyamára emlékeztet – nyilván ilyen hangvétel jellemzi Pete Dexter hasonló című riportregényét is, ami alapján e film készült. (Nem olvastam.) De abban biztos vagyok, hogyha valaki valamit szeretne megérezni a rabszolgatartás kényelmétől megfosztott Dél feszültségteli légköréből, akkor az elsőnek ezt a filmet nézze meg, mert benne van minden, tokkal-vonóval. Mindazonáltal, aki figyel, az előtt nem marad homályban egyetlen részlet sem, a merész, provokatív jelenetek pedig… azok annyira trükkösen vannak ábrázolva, hogy még a 16-os karikát is túlzónak érzem.

az újságos fiú - nicole kidmanIgen, Nicole Kidman tényleg levizeli benne Zac Efront (akit medúzák martak meg, és arra valóban ez a leghatásosabb “népi” gyógymód). Igen, Efron sokat mászkál alsógatyában, és igen, és igen, minden úgy van, ahogy a pletyka mondja. Prüdéria über alles. A sztori amúgy viszonylag egyszerű: egy floridai mocsarak (a “Glades”) mellett fekvő kisváros a feketéket illető kíméletlen intézkedéseinek köszönhetően fehérek körében népszerű seriffjét valaki több késszúrással megölte. A gyilkosságért -bár mindenki feketéket sejtett mögötte- a fehér mocsárlakót, Hillaryt (John Cusack) csukják le. Később két újságíró (a helybeli származású, fehér Ward – Matthew McConaughey és a fekete sztár, Yardley – David Oyelowo) érkezik Miamiból azzal, hogy megpróbálja kideríteni mi történt valójában, mert úgy hiszik, Hillary ártatlan. Csatlakozik hozzájuk titkárnőnek a városka fodrászatának hervadó szépségű, de még azért dögös alkalmazottja, Charlotte (Nicole Kidman – aki levelezés útján beleszeretett Hillaryba), valamint Ward egyetemről kicsapott, jelenleg a város újságjánál kifutóként dolgozó öccse, Jack (Zac Efron), aki szinte azonnal szerelmes lesz Charlotte kilométeres lábaiba. A nyomozás eseményei -többek között Charlotte, valamint Jack és Ward családjánál cselédként dolgozó fekete Anita (Macy Gray) elmesélése nyomán- aztán a negyven fokos, párás hőségben terjengenek az egyszerre szívszorítóan romantikus és brutálisan véres végkifejlet felé…

az újságos fiú - david oyelowo, nicole kidman és zac efronA történet alapmotívuma a szerelem, amit az édesanyját korán elvesztett, ártatlan fiú érez a nála jóval idősebb nő iránt, aki ráadásul egy veszélyes, gonosz gyilkos szeretője. ’69 nyarán járunk. Martin Luther Kinget még csak két éve gyilkolták meg és még a déli feketék sem fogták fel teljesen az egyenjogúságot, nemhogy a fehérek. Mindenki azt hiszi, hogy a seriff gyilkosa fekete és Hillary ártatlanul ül. Paradox módon, éppen egy fekete sztárújságíró próbálja meg őt tisztázni, ám mivel fekete, ezért az ő dolga is akadályokkal telt. Társa, bár fehér, de azért ő is támadható (hogy mást ne mondjak…). Szép lassan bomlik ki a bizarr, olykor vérbőn közönséges, máshol véresen komoly fordulatokban (pl. az említett pisijelent, vagy Charlotte és Hillary frenetikus távszexjelenete a börtönben…), izzadtságban és más testnedvekben tocsogó történet, melyből igen aprólékos műgonddal festődik fel Dél rendkívül összetett, igen bonyolult előítélet-hálókkal átszőtt lelkivilága.

az újságos fiú - john cusackNicole Kidman már régen volt ilyen meggyőző, szinte lubickol a dévaj módon közönséges Charlotte szerepében. John Cusack, kissé meghízva, lenőtt, zsíros hajjal olyan hiteles tahó, hogy a fal adja a másikat. Aki most látja először, soha nem hinné el, hogy milyen szerepkörben indult színészi pályája. Matthew McConaughey az utóbbi években csúcsformában van, itt azért nem éppen Killer Joe, de a figura itt is megvan. Különös, nehezen megfogható, igen pimasz és nagyképű karaktert formáz David Oleyowo, amit csupán egyetlen félmondatban magyaráz meg – ha ezt elmulasszuk, nem is értjük igazán. Zac Efron mindent megmutat, amit e történetben naiv szépfiúként meg kell mutatnia, sőt, még többet is, kellemes csalódás számomra. Ki nem néztem volna ezt az épkézláb teljesítményt egy hozzá hasonló, bugyinedvesítő tinisztárból.

Az egészen eszement Tamla Motown-soundtrack pedig sajátos, lebegő idézőjelbe helyezi ezt a frenetikus, egyben lusta lazasággal előadott igényes történetet.

Asanisimasa: 8/10

Film Kategória | Címkézve | 15 hozzászólás

22. Titanic – A ’71 NYITJA A 22. TITANIC FILMFESZTIVÁLT

Közzétéve 2015. március 25. szerda | Szerző: efes

Yann Demange elsőfilmes brit rendező ’71 című háborús thrillerével nyit április 9-én a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Április 11-én az alkotók jelenlétében gála vetítésen lesz látható Peter Strickland új filmje, a THE DUKE OF BURGUNDY. Az idei Titanicon pereg majd először a SCOPE50 projekt nyertese, a Magam ura, Jafar Panahi az idei Berlinalén Arany Medve-díjat nyert a TAXI című filmje, az Ezüst Medve-díjas Vak érintés és Laura Poitras Oscar- és BAFTA-díjas dokumentumfilmje, a Snowden történetet bemutató CITIZENFOUR, hogy csak néhány címet említsünk az idei kínálatból.

7C6A4266.tifMinden eddiginél izgalmasabbnak és ütősebbnek ígérkezik az április 10-18. között futó 22. Titanic programja. Április 9-én Yann Demange elsőfilmes brit rendező ’71 című, feszültséggel teli háborús thrillerével (jelenetkép, fent) nyit az idei fesztivál. 1971-ben, Belfastban az első bevetésén levő fiatal brit katona, Gary Hook – akit a Rendíthetetlenben megismert Jack O’Connell alakít – véletlenül leszakad másodmagával egységétől egy utcai felkelés közben. Társát lelövik, ő pedig menekülni kényszerül az IRA fegyveresei elől (asanisimasa recenzió itt).

Április 11-én debütál a hazánkban forgatott THE DUKE OF BURGUNDY, Peter Strickland újabb magyar vonatkozású alkotása, melyben Evelynt, a fiatal cselédlányt úrnője, Cynthia újra és újra szexuálisan megalázza, ám egy idő után felmerül a kérdés, valójában ki irányít kettejük perverz afférjában? A gálavetítésen jelen lesz a rendező, Peter Strickland, a két főszereplőnő, Chiara D’Anna és Sidse Babett Knudsen, valamint Andy Starke producer.

A 22. Titanic programját színesíti majd a Magam ura (Mot naturen/Out of Nature) című norvég dramedy. Martin harmincas férj és családapa, aki egyedül megy túrázni a hegyekbe s eközben mi, nézők halljuk Martin öncenzúra nélküli gondolatait, Ole Giæver őszinte és humoros portréja Berlinben elnyerte az Europa Cinemas díját, itthon pedig a SCOPE50 projekt nyerteseként végzett.

A Flight of the Conchords új-zélandi alkotóinak fergeteges dokuparódiája, a Hétköznapi vámpírok (What We Do In the Shadows) főhősei igyekeznek beilleszkedni korunkba, időben fizetni a lakbért és menő éjszakai klubokba járni. Csakhogy halhatatlan vérszívók, akik előszeretettel változtatnak vidám fiatalokat vámpírrá. Azért akad, aki közel kerül a szívükhöz, s akit a védelmükbe vesznek. Az idei Titanic hozza Jafar Panahi legújabb, dokumentumfilmnek álcázott alkotását a TAXIt is, mely az idei Berlinalén Arany Medve-díjat nyert. Utasai között akadnak férfiak és nők, fiatalok és öregek, szegények és gazdagok, akik sofőrjükkel beszélgetve vallanak életük történéseiről. Laura Poitras Oscar- és BAFTA-díjas dokumentumfilmje, a CITIZENFOUR az amerikai kormány lehallgatási botrányát felfedő Edward Snowden történetét mutatja be – egyenes adásban, s hazánkban először a Titanicon.

The Salvation_Photo by Jens SchlosserIgazi kuriózumnak ígérkezik A megváltás (The Salvation). Az Anders Thomas Jensen forgatókönyvéből készült westernben Mads Mikkelsen és Eva Green szegeznek egymásra hatlövetűt (jelenetkép lent – asanisimasa recenzió itt). Végül az idei Titanic kínálatát erősíti a Berlinálén Ezüst Medve-díjjal jutalmazott kínai dráma, a Vak érintés (Tui Na / Blind Massage) is, mely a vakok érzelmi világát mutatja meg látó és nem látó színészek érzékeny alakításai segítségével, miközben a modern Kína valósága is kirajzolódik.

Idén is öt helyszínen, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, az Örökmozgóban, a Toldi moziban, a Puskin moziban és az A38 hajón várja a közönséget Budapesten a Titanic. A fesztivál végleges programja március 27-étől érhető majd el a http://www.titanicfilmfest.hu oldalon, s április 2-án kezdődik majd a jegyek árusítása. Idén öt – vagy annál több – jegy vásárlása esetén kedvezményes lesz a jegyár.

http://www.facebook.com/titanicfilmfest.

Hírek Kategória | 1 hozzászólás

Az első magyar rövidfilmes pitch fórum – szakmai programok a Friss Húson

Közzétéve 2015. március 25. szerda | Szerző: efes

Nyilvános a Friss Hús Rövidfilmfesztivál keretében megrendezett pitch fórumra beválogatott filmtervek listája. A filmek szinopszisait lejjebb közöljük. A 2015. március 25-29. között megrendezendő Friss Hús rövidfilmfesztiválon a vetítéseken kívül szakmai programokra is várják a a magyar filmes élet iránt érdeklődőket.

Március 27-én a Kubik közösségi irodában (Budapest, Jászai Mari tér 5-6., 1137) szakmai előadásokkal várják az érdeklődőket. 10 órától a Magyar Nemzeti Filmalap részéről Havas Ágnes, illetve az NMHH részéről dr. Kollarik Tamás tart előadást, illetve 13 órától az első magyar pitchfórum pályázata során kiválogatott fejlesztés alatt álló rövidfilmek terveit (pitcheit) lehet majd meghallgatni. A beérkezett több mint 50 pályázatból a kiválasztott tervek a szakmai zsűri előtt mutatkozhatnak be, melynek tagjai: Lovas Balázs, Pusztai Ferenc, Ruttkay Zsófia és Simó György. Az esemény moderátora Gulyás Márton lesz. A legjobb filmterv 100 000 forintos díjazásban részesül. Az elismerést a szervezők a fiatalon elhunyt producerről, Lovas Nándorról nevezték el.

A kiválasztott filmtervek:

Gelley Bálint: Gyilkos bálnák

Emil Goodman: Sina és Koré 2.

Horváth-Molnár Panna: Fogas mese

Lőrincz Nándor, Nagy Bálint: Felülnézet

Mayer Bernadett: Felszín alatt

Nagy Zoltán: Ráadás

Nagy Gergő: Erős áll

Szabó Szonja: Lányöltöző

Szakonyi Noémi: Disznóvágás

Szilágyi Fanni: Minden vonal

A filmek hangulatát bemutató mood-képek innen tölthetők le:

A filmtervek szinopszisai:

Gelley Bálint: Gyilkos bálnák

Felriadva egy idillikus álomból, hősünk egy szürreális, rémálom-szerű világban találja magát. Útra kel, hogy visszaszerezze az elveszett harmóniát, de olyan erőkkel szembesül, amelyek felett nincs hatalma. A küzdelme végén vereségét elfogadva újra megtalálja a nyugalmat.

Emil Goodman: Sina és Koré 2.

A bolygó megteremtése után az Istenek és az emberek harmóniában élnek együtt, de T-nek, a teremtmények egyikének a kíváncsisága határtalan. Megtalálja a Szemet, aki elárulja neki, hogy a választ a kérdések kérdésére Koré könnye rejti. A szem alattomos tervet eszel ki, aminek az eszközévé teszi T-t.

Horváth-Molnár Panna: Fogas mese

Polli utál mindent, főleg mosolyogni. A helyzetet tovább rontja, hogy egy nap még a foga is kitörik, sőt, kitört foga életre kel, majd eliramodik. A lány furcsa világokon át üldözi, egyre szürreálisabb kalandokba keveredik, de a végső próbatétel során a valósággal kell szembenéznie.

Lőrincz Nándor – Nagy Bálint: Felülnézet

Éjjel. Fiatal házaspár szeretkezik, mikor hirtelen megszólal az utcán autójuk riasztója. A zajt egy “lomis” család okozta, akik az ablakuk alatti tárgyakat őrzik. Gábor az utcára siet, hogy odébb parkoljon, de véletlenül elüti az egyik kisgyereket. A szerencsétlen baleset drámai konfliktust eredményez, amit Gábor kislánya az ablakból néz végig.

Mayer Bernadett: Felszín alatt

Pondor Krisztián, egy negyvenes éveiben járó, monoton munkát végző férfi, akinek éppen olyan a hangja, mint Bobbynak a Dallas című sorozatból, egy nap megment egy vak nőt az ellenőrök karmai közül. A két magányos ember egymásra talál, amit a nő kamaszlánya nem néz jó szemmel. Mire a lány végre bizalmába fogadja a férfit, Krisztián agyában egy szexuális kudarc után átkattan valami, s egyértelművé válik, hogy a férfi egy pszichopata.

Nagy Gergő: Erős áll

Egy harmincas férfi fantomképet készít a rendőrségen az alkalmi nőjéről, aki meglopta és szó nélkül elhagyta. De kiderül, hogy sem az állára, sem az orrára nem emlékszik rendesen.

Nagy Zoltán: Ráadás

A Ráadás című rövidfilmterv főszereplője egy negyvenes, magányos hegedűtanárnő, aki egy nap rájön, hogy félresiklott élete egy gyerekkori traumához köthető, ezért felkeresi régi zenekartársnőit, hogy az akkori karmesterük nyolcvanadik születésnapjára újra összeálljon a zenekar egy meglepetéskoncertre. Így elindul egy lelki úton végbemenő nyomozósztori, ahol a megkeresések mögött az áll, hogy kiderítse, vajon a többiek is áldozatul estek-e a karmester molesztálásainak, és hogy közösen vehessenek elégtételt a karmesteren.

Szabó Szonja: Lányöltöző

A Lányöltöző egy gyerekkori barátság történetét meséli el, 1959 őszén, Budapesten. Jankó és Feri kilenc évesek, életüket összefűzi a közös csínytevések, a partizánosdi, az első szerelem élménye. Nem is sejtik, hogy barátságuk milyen veszélyes. Feri munkásőr apja feljelenti Jankó apját, aki az ötvenhatos események résztvevője volt. A férfit felakasztják.

Szakonyi Noémi: Disznóvágás

A két ember közötti harmónia sok esetben csak látszólag létezik. Ahogy kilépnek a megszokott közegükből, a gondosan felépített párkapcsolati mechanizmusok nem működnek tovább: elég egy kívülről érkező konfliktus, és személyiségük különbözősége fokozatosan eltávolítja őket egymástól. A kamaradráma keretét egy diszóvágás adja.

Szilágyi Fanni: Minden vonal

Magdi, aki egy kicsit jobban irtózik a szüléstől, mint egy átlagos hasonló korú nő, kénytelen elkísérni terhes barátnőjét egy irracionális utazásra. Az út során megváltoznak radikális nézetei, nyitnia kell a csoda és a sorsszerűség felé, különben képtelenség lenne feldolgoznia az eseményeket.

Hírek Kategória | Hozzászólás

22. Titanic – Új programigazgató válogatta az idei kínálatot

Közzétéve 2015. március 23. hétfő | Szerző: efes

 2015. április 10-18. között öt helyszínen, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, az Örökmozgóban, a Toldi moziban, a Puskin moziban és az A38 hajón várja a közönséget a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál. Idén 34 nemzet 52 alkotását 8 szekcióba osztva hozza el a Titanic a magyar fővárosba, melyek közül az egyik kedvenc minden bizonnyal a Megmaradt Alice-nek (Still Alice) lesz. A versenyben 8 film vetekszik majd a Hullámtörők díjért. A fesztivál idei kínálatát új programigazgató, a dán Allan Sorensen válogatta.

still_alice 2015. április 10-én indul a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál s kilenc napon keresztül átfogó, sokszínű és színvonalas válogatást ad Budapesten a kortárs nemzetközi filmtenger legizgalmasabb alkotásaiból. Idén 34 nemzet 52 filmjét hozza el a Titanic a magyar fővárosba, köztük befutott rendezők új filmjeit, elsőfilmesek debütáló alkotásait, illetve kevésbé ismert régiók filmművészetének izgalmas darabjait – gyakran az alkotásaikat elkísérő művészek társaságában. Magyarországon csak az idei Titanicon lesz látható többek között a Hitoshi Matsumoto japán rendező legújabb alkotása, a kellemesen bizarr R100 vagy a Megmaradt Alice-nek (Still Alice) című, megrázó erejű film, amiért Julianne Moore (a képen) idén megnyerte a Legjobb Női Főszereplőnek járó Oscar-díjat. A Titanicon mutatkozik be többek között a számos fesztivált megjárt, Karlovy Vary-ban Kristály Glóbusszal jutalmazott Kukoricasziget című grúz film, melyet Ragályi Elemér fényképezett s mely a Mozinet forgalmazásában május 14-étől lesz látható a hazai mozikban.

A fesztivál idei kínálatát új programigazgató válogatta. A dán születésű Allan Sorensen a koppenhágai egyetemen újságírást tanult, majd diplomamunkáját a western irodalmi és filmes újraértelmezéséből írta. Két évig a Dán Filmintézet programszervezőjeként dolgozott Koppenhágában, de filmkritikusként és angol fordítóként is kipróbálta magát. Kedvenc rendezői Hitchcock és Jarmusch. 2008 óta sok időt töltött Budapesten, s egy éve immár itt is él magyar barátnőjével és kislányukkal. Horváth György változatlanul a Titanic fesztiváligazgatója.

A Titanic Magyarország egyik legnagyobb filmes eseménye, mely 2005-óta versenyfesztiválként is működik. Idén nyolc film vetekszik majd a Hullámtörők díjért. Emellett további hét szekcióban futnak majd a filmek: lesz egy fesztivál– és egy ázsiai-válogatás, egy dokumentumfilmes blokk, idén is része a programnak a független filmes Tiszta Amerika, a Sötét Oldal, valamint a Zene Mindenkinek válogatás, mely a legfrissebb zenés dokumentumfilmeket mutatja majd be valamint egy egészen új vad szekció is.

Idén is öt helyszínen, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, az Örökmozgóban, a Toldi moziban, a Puskin moziban és az A38 hajón várja a közönséget Budapesten a Titanic. A fesztivál végleges programja március 26-ától érhető majd el a http://www.titanicfilmfest.hu oldalon, s április 2-án kezdődik majd a jegyek árusítása. Idén öt – vagy annál több – jegy vásárlása esetén kedvezményes lesz a jegyár.

Hírek Kategória | 1 hozzászólás

Trash – Szeméttelep (Trash, 2014)

Közzétéve 2015. március 22. vasárnap | Szerző: efes

A világ ilyen, és mégsem ilyen, mint amilyennek Stephen Daldry ábrázolja új filmjében, a Trashben. Ilyen, mert a világon bárhol találunk olyan politikusokat, akik a szó szoros értelmében bármire hajlandóak a hatalom megszerzése, illetve megtartása érdekében (egyesek szerint csak ilyen politikusok léteznek); viszont nem ilyen, mert nincs a világon lyan utcagyerek, de egyszerre három semmiképpen, akik ha találnak három zsák pénzt, akkor abból kettőt szétosztanak a nyomornegyed guberálói között, de hogy ha kezük ügyébe kerülnek olyan dokumentumok, melyekkel megbuktathatnak egy korrupt politikust, akkor viszonylag kapásból tudják, hogy mit kell azzal a dokumentummal kezdeni… A valóságban nyilván az történne, hogy a terhelő bizonyítékot elhajigálnák a francba, hisz’ azt sem tudnák, az micsoda, a pénzt pedig mihamarabb játékgépekre, menő cuccokra, drogra, piára és más hasztalan baromságokra szórnák el – de hát filmeket azért is nézünk, hogy egy ideális, boldogabb világról is kapjunk képeket, ugyebár.

trash 1Arról persze, szó sincs, hogy a film helyszínéül szolgáló Rio de Janeiro-i favella ideális hely lenne, mint ahogy a hatalom csicskáiként a legszegényebbeket egzecíroztató rendőrség és az őket irányító politikus is a leggyűlöletesebb élőlények közé tartozik a Földön, a sztori azonban mese, habbal. De jó nézni, mi tagadás, ahogy jó nézni Ludas Matyi, vagy Robin Hood történeteit is, melyeknek szintén kevés köze van a valóság szutykos, mocskos pöcegödréhez. A Trash tehát reális, hiteles környezetben játszódó, idealisztikus kalandfilm. Három csóró, guberálásból élő utcakölyök a (korrupt, felnőtt, gazdag, fehér, stb.) világ ellen- és győznek.

trash 2Amúgy a srácok tök hiteles figurák, fesztelenül mozognak saját, megszokott környezetükben, hiszen Daldry nem követte el azt az elemi hibát, hogy nem autentikus helyszíneken, autentikus szereplőkkel forgassa le Andy Mulligan regényben is megjelentetett történetét. Bár, mint mondtam, nem a hiteles környezet és a valóság minél tökéletesebb megidézése e film feladata, ez valahol mégis elengedhetetlen, hiszen éppen ezzel együtt működik az igazságtevő utcagyerekek meséje. Mint Vittorio de Sica fél évszázaddal korábbi, filmtörténeti jelentőségű Csoda Milánóban című filmjében volt látható, amit tulajdonképpen e film előképének is felfoghatunk. Művi, fantáziakörnyezetben giccses mese lenne, így viszont szerethető, kalandos mese, olyan, amilyen a világ lehetne, ha a dolgok jól mennének. Viszont izgalmas is éppen azért lett e történet, mert a világ tudvalevően nem ilyen, bizony a korrupt politikusok a rendőrségre támaszkodva építik svájci bankszámláikat, és taposnak a népen, akik csak reménykedhetnek, hogy él köztük néhány olyan tökös legény, mint e filmben Rafa, Rato és Gardo.

Asanisimasa: 7/10

Film Kategória | Címkézve | 2 hozzászólás