Tag Archives: 8/10

Jude Law nagy arc. Amit művelt a minap Pesten, azt egy az egybe’ adja elő a Dom Hemingway című, jobb híján krimi-komédiának becézett műben. A hajdani angyalarcú, égszínkék tekintetű férfi, lányszobák falainak kitüntetett szereplője, beérett és rendes, pocakosodó, sörös leheletű … → olvasásának folytatása

Mr. Morgan utolsó szerelme, bár alapvetően pasikról, egy nem éppen harmonikus apa-fiú kapcsolatról szól, igazi csajos film lett, méghozzá azok ízlésesebb, érzelem- és gondolatgazdagabb fajtájából. A fiúk ugyanis ritkán tudnak ilyen nyíltsággal beszélni érzelmeikről, anélkül, hogy az egész ne fulladna … → olvasásának folytatása

Fogalmam sincs, mennyire vannak jól a lengyelek, nyilván annyira nem, hiszen mi másért jönnének tömegesen bértüntetni hozzánk, de hogy történelemtisztázásban előttünk járnak, az holtbiztos. Filmekben sokkal jobban sikerült feldolgozniuk a második világháború óta tartó történelmüket, az biztos. Persze, nekik van … → olvasásának folytatása

Egy újabb magyar film, melynek híre jócskán megelőzte önmagát, s mely már nyugaton befutott, amikor a magyar mozikba kerül. Ne kerteljünk, hiszen a film sem kertel: a Viharsarok témáját illetve ismét a homoszexualitással foglalkozik, méghozzá a lehető legkendőzetlenebbül. Nem tudom, … → olvasásának folytatása

Aleksandar Petrović Három című alkotása tulajdonképpen szkeccsfilm, ugyanis több, cselekményében élesen eltérő, ám mégis egyetlen gondolati vezérfonálra felfüggesztett jelenetből áll. A mű a háború elkerülhetetlen velejáróját, a halált járja körül három tételben, melyeket a főszereplő személye köti össze. Miloš (Bata … → olvasásának folytatása

François Ozon irigylésre méltóan sokat tud a női lélekről. Bizonyítja ezt tulajdonképpen egész életpályáján, de ebben a legújabb, előzetesen igencsak botránykőnek ígérkező, ám valójában meglepően intim, szemérmes és szép filmjében is. (Ozon korábbi filmjeiről bővebben itt, itt és itt.) Isabelle … → olvasásának folytatása

Valójában akár vehetjük úgy is Ron Woodroof élettörténetét, mint a vele egy versenyben utazó Jordan Belfort tökéletes ellentettjét. Mindkét fazon valós személyiség, az ‘ önmaga jogán lett amerikai hős’ egy tipikus archetípusának, az agresszív, gátlástalan, önző és cinikus törtető self-made-mannek … → olvasásának folytatása

Roman Polanski zseniális Kés a vízben című thrillerjét idézi eszköztelenségében, rejtélyességében és szinte mániákus minimalizmusában a francia Alain Guiraudie Idegen a tónál című filmje, amiért rendezője meg is kapta 2013-ban a cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójának rendezői díját, amellett, … → olvasásának folytatása