Tag Archives: 9/10

Ritkán fut bele az ember ennyire tiszta, ám az ember legszentebb érzelmeire mégis elemi erővel ható filmbe, mint az Oroszlán. Oké, elcsámborgó, gyámoltalan kisgyerek az értetlen, érzéketlen világgal szemben, tuti topik. Főleg, hogy a történet végkicsengése alapvetően pozitív. Garth Davis … → olvasásának folytatása

A film festői nyitóképén fiatal festőnövendékek festik képeiket a természet lágy ölén. Minden olyan, mint amit amúgy joggal várhatunk egy idős, tisztességben megőszült filmrendező utolsó filmjétől. Lágy színek, csendes elrévedés, visszafogott, bölcs derű. Ahogy a Mester legurul a hegyoldalán kacagó … → olvasásának folytatása

Ha egy kis szerencséje lesz ennek a filmnek, akkor ugyanabba a státuszba kerülhet, mint annak idején például a Haragban a világgal, a Hidegvérrel, a Született gyilkosok, a Száguldás a semmibe című filmek ok nélkül lázadó főszereplői keverték a történetüket elmesélő … → olvasásának folytatása

Először nagyon nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Morcsányi Gézát, az amúgy kiváló dramaturgot, szerkesztőt és könyvkiadót kell néznem, mint filmszínészt – de aztán megszoktam. Most már egy dologtól félek csak, hogyha egyszer meglátom színházban, Könyvnapokon, valahol, akkor azt fogom … → olvasásának folytatása

Ha valaki azt mondja nekem, hogy: …és akkor a szerelmespár belép egy planetáriumba, a lány bekapcsolja a vetítőt, ami a Tejutat vetíti fel a kupolába, akkor megszólal a zene és táncolni kezdenek, körbe-körbe, egyre feljebb, felszállnak a csillagok közé, végiglejtenek … → olvasásának folytatása

Park Chan-wook a dél-koreai film talán legismertebb, és Kim Ki-duk mellett legelismertebb reprezentánsa, akit leginkább hírhedt Bosszú-trilógiájáról ismer a tátott szájú nyugati néptömeg. Park (jó lenne tudni, náluk melyik a vezetéknév…) azonban nemcsak vérben és éjfekete humorban tocsogó mozikat csinált, … → olvasásának folytatása