Category Archives: Film

Nem jó film Aleksandr Rogozhkin (az angol átírást használom, mert az imdb azt ismeri) A csekista című filmje, mert indulatában, irányában pont ugyanazt csinálja, mint címszereplő főhőse – szenvtelen kíméletlenséggel lövi halomra a saját maga (vélt) igazsága által bűnösnek ítéltetett … → olvasásának folytatása

A vén kecskék is nyalnak sót, újra itt van a nagy csapat, öregember nem vén ember és a többi. Akár kiütést is kaphatnánk az efféle kliséktől, melyeknek legtöbbször tényleg nincs más szándékuk, hogy némi nyugdíjpótlékot nyújtsanak kiérdemesült idős színészeknek, lehúzva … → olvasásának folytatása

Pont elég annyi reklám ennek az izraeli filmnek, mint amennyit Tarantino elszórt, már ennek alapján meg fogja nézni a célközönség, vagy azért, hogy ellentmondjon a “paprikajancsinak“, vagy azért, mert megbízik a maestro értékítéletében. A Csúnya, gonosz bácsik természetesen messze nem … → olvasásának folytatása

Az ember eredendően lusta. Általában hajlamosak vagyunk a henyélést valami csúnya, rossz szokásként feltüntetni, azonban ha nem lennénk lusták, valószínűleg még mindig a majmokkal viaskodnánk a legérettebb fürt banánért. A lustaságból fakad az a számtalan mende, monda, mese és meskete, … → olvasásának folytatása

A sivatagot Rejtő szerettette meg velem. Végletes és végzetes színhely bármire is, kibírhatatlan forróság és fogvacogtató hideg, az életre tökéletesen alkalmatlan vidék (bár Attenborough bácsi megmutatta, hogy a sivatagban is burjánzik az élet, csak éppen nem úgy, mint ahogy mi … → olvasásának folytatása

Baromi nehéz úgy beszélni két felnőtt ember egymásra találásáról, szerelméről, majd a kapcsolatuk buktatóiról, s végül az újra egymásra találásukról, hogy az ne legyen geil, picsogós, idealizált, hazug, stb. Nicole Holofcener Exek és szeretők című független dramedyjében azonban a maga … → olvasásának folytatása

Ahogyan a brooklyni illetőségű, közismerten jazzrajongó és jazz zenész Woody Allen a jazzben, úgy a vidéki Coenék (Joel és Ethan Coen) a folkzenéhez kapcsolva mesélik el “a világ második legjobb gitárosának” történetét, akinek tehetsége ugyan megvolt ahhoz, hogy a legjobb … → olvasásának folytatása

Tegyük fel, hogy 1959-et írunk. Éppen most mutatják be Párizs legfényesebb filmszínházában egy bizonyos Régis Roinsard nevű filmrendező Populaire kisasszony című romantikus komédiáját. Nagy felhajtás, vörös futószőnyeg, pásztázó, hatalmas reflektorok, sorba fékeznek a díszbejárat előtt a különböző limuzinok, többségében kinyalt … → olvasásának folytatása

Miközben tudjuk jól, hogy francia barátainknál is jönnek föl, azért irigykedünk, hogy milyen jó lehet ilyen szabadon, előítéletek, gyűlölködés és efféle gyomorbajok nélkül élni, mint ahogy az állandó lakásproblémái, lelki és anyagi gondjai ellenére teszi Xavier (Romain Duris), immár harmadik … → olvasásának folytatása

Alaposan belefut a sötétbe az, aki ezt az új olasz filmet valamiféle ismert zsáner (úgymint krimi, thriller vagy “gengszterfilm”) koordináta-rendszerében próbálja értelmezni, de az sem jár jobban, aki mint tiszta művészetet próbálja felfogni, ahogyan a hangzatos olasz körítés körbefuvolázza e … → olvasásának folytatása