Tag Archives: 10/10

A múltkor a Facebookon volt egy buta kis teszt, melynek az volt a kérdése, hogy ki lennék, ha filmrendező lennék? Nos, ha filmrendező lennék, én lennék Jean-Luc Godard, pedig kétszer is végigmentem a teszten… Amúgy örültem ennek az eredménynek, hogy … → olvasásának folytatása

Hát, nem fukarkodik a jelzőkkel a kritikai oldal, méghozzá teljes spektrumban. A szeletelős horrorokat fetisizáló kockásinges, pattanásos kockáktól a kordzakós, gyomorbeteg-külsejű sznobokig gyakorlatilag mindenki magát hanyatt vágva ájuldozik Richard Linklater majd’ háromórás moziján. A “monumentális”, a “lenyűgöző”, “varázslatos” jelzőkben tobzódik … → olvasásának folytatása

Azt gondolom, hogy Luis Buñuel óta senki nem volt képes saját kora valóságára olyan indirekt módon, képletesen, mégis tűpontosan, sarkosan és lényeglátón reflektálni, mint ahogy most Pálfi György teszi Szabadesés című filmjében. Persze, akkor is, most is öldöklő angyal tárja szét … → olvasásának folytatása

Nem mondható túlságosan bőbeszédű filmesnek a lengyel születésű, de filmográfiáiban britnek tartott Pawel Pawlikowski, aki -kis túlzással- minden szökőévben egyszer jelentkezik új alkotással, melyek közül egy sem haladja meg az általában mozifilmtől minimálisan elvárt 90 percet. Legújabb, tavaly készült filmje … → olvasásának folytatása

Az olasz filmművészetben egyáltalán nem kelt feltűnést, ha például egyik legreprezentáltabb filmfesztiváljukon egy kvázi dokumentumfilm nyeri a fődíjat. Ez történt Gianfranco Rosi Róma körül című filmjével is Velencében, amikor sok epikus jellegű, mondjuk azt, ‘hagyományos’ mozifilm elől elhozta az Arany … → olvasásának folytatása