Tag Archives: 9/10

Pálfi Gyuri Szabadesés című filmjét simán negligálta a honi kritika és a nézők masszája, így nagy jövőt nem jósolok a mai, magyar értelmi-érzelmi ugaron Samuel Benchetrit Lépcsőházi történeteinek sem. A két film ugyanis közeli rokon, hangvételében, gondolatiságában, tematikájában és témájában egy … → olvasásának folytatása

Úgy gondolom, történelmi időket élünk. Új világrend van kialakulóban, ami ellen senki nem tehet semmit, sem törvényekkel, sem fegyverekkel, sem diplomáciai bűbájjal. Ez a kocka el van vetve, méghozzá jó messzire… Egyre jobban látszik, hogy most bizony a fagylalt fog … → olvasásának folytatása

Feloldhatatlan oximoron, hogy sokszor a legkeményebb diktatúrákban születnek összetettségükben, szimbolikájukban elsöprő erejű, ám a regnáló elnyomó rendszer hivatalos értékrendjével merészen szembemenő művészi alkotások, miközben éppen a diktatúrák egyik fő jellemző sajátossága, hogy minden erejével azon van, hogy határain belül elfojtsa … → olvasásának folytatása

Ha már Orbán és csicskásai háborús lázban égnek, ha már megkapták a behívó parancsot a tartalékos honvédek is, hogy helyettesítsék a hivatásos honvédeket, akik tankkal, pajzzsal, Darth Vader-maszkkal és gázzal felszerelve néznek farkasszemet egy valódi háború valódi borzalmai elől menekülő, … → olvasásának folytatása

Általában elvárjuk egy festő-életrajz esetében, hogy a film látványvilágában is megidézze az adott művész festményeit, stílusát. Számomra Derek Jarman Caravaggiója az etalon e tekintetben, miközben például egy Jackson Pollock-biopictől értelemszerűen ez nem várható el. Bár J.M.W. Turner festészete még az … → olvasásának folytatása