Tag Archives: 9/10

Saját szoba – Az állomásfőnök (The Station Agent, 2003)

Jól jönnek most a hangulatjavító mozik, például Thomas McCarthy első filmjét bátran elővehetjük erre a célra. Nemcsak a sztori miatt: már a külső felvételek szemlélése felér egy sétával. Sűrűn bóklászom hasonló helyeken mostanában, talán ezért is jutott eszembe ez a kedves, … → olvasásának folytatása

Film, Saját szoba Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Az új pápa (The New Pope, 2019)

Valójában Az ifjú pápa című szériának második évadáról van szó, amikor Az új pápa című sorozatot emlegetjük. Annak végén az alkotó (bár nyugodtan mondhatnánk azt is: teremtő) Paolo Sorrentino megölte (oké, csak kómába küldte) a címszereplőt, Lenny pápát (Jude Law), … → olvasásának folytatása

Film, HBO Max Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Nyomorultak (Les misérables, 2019)

Kétfajta film létezik: az egyikben menekülünk a valóságból, a másikban viszont szembesülünk vele. Az egyik hazugság, fogalmazzunk csak pontosan, a másik -jó esetben- igazság, legalábbis annak egyfajta hiteles vetülete (hiszen igazság annyi van, ahányan vagyunk). E kettő elegye a film, … → olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás

Az első áruló (Il traditore, 2019)

Lassan harminc éve már, hogy bizonyos Giovanni Falcone gépkocsija felrobbant a szicíliai Capaci közelében az autópályán. A hír megrázta a teljes nyugati világ közvéleményét, bejárta világsajtót, hiszen nem egyszerű balesetről volt szó, hanem merényletről, melyet a törvény és az igazságszolgáltatás … → olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | 3 hozzászólás

Filmnapló – 2020 január.

K-PAX – A belső bolygó (K-Pax, 2001) – Egészen messziről, de a hatvanas évek artisztikus scifijeit juttatja eszembe ez a film, pl. Truffaut 45 Fahrenheitjét, vagy az Alphaville-t attól a másik franciától (J.L. Godard). A K-PAX azonban tök más irányba fut. … → olvasásának folytatása

Film Kategória | , , Címkézve | Hozzászólás

Filmnapló – 2019. december

Ad Astra – Út a csillagokba (Ad Astra, 2019) – Az elején kicsit, aztán egyre jobban olyan érzésem volt e filmet nézve, mintha Terrence Malick próbálkozását nézném, amint azzal küszködik, hogy valahogyan folytassa Kubrick 2001 Űrodisszeiáját… Pont olyan mélabú, olyan … → olvasásának folytatása

Film, Filmnaplók, Tévé Kategória | , , , Címkézve | 4 hozzászólás

A két pápa (The Two Popes, 2019)

Először kattogtam egy picit azon, hogy mégis, milyen dolog élő emberről életrajzi filmet csinálni, de aztán hamar túl is léptem ezen. Részben, mert nem ez az első film a filmtörténelemben, amely kortárs híres embert állít cselekménye középpontjába, részben pedig az … → olvasásának folytatása

Film, Netflix Kategória | Címkézve | 1 hozzászólás

Filmnapló – 2019. augusztus

Az utolsó szó (The Last Word, 2017) – Egyszerű, szép film arról, hogy ha mindig az emberek szemébe vágod a véleményedet, ha mindig kimondod, amit gondolsz és hogy ha mindig, mindenkitől a maximumot várod el – akkor baromira egyedül maradsz. … → olvasásának folytatása

Film, Filmnaplók, Tévé Kategória | , , , Címkézve | Hozzászólás

Volt egyszer egy… Hollywood (Once Upon a Time in… Hollywood, 2019)

Ha egy jelzőt kellene mondanom Quentin Tarantinóra, akkor azt mondanám, hogy: szertelen. Annyira szabálytalan, öntörvényű, szabad a faszi, hogy lehetetlen beleszuszakolni bármilyen méretű és címkéjű skatulyába. Miközben elég világosan, és elég rövid vonallal körül is lehet határolni azt az univerzumot, … → olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | 1 hozzászólás

A szavak ereje (Sometimes, Always, Never, 2018)

Korombeli srác ez a Carl Hunter, tehát már bőven túl sétálgat az ötvenen, így tán meglepetésként hat, hogy ez a magyarul A szavak erejének keresztelt című film valójában bemutatkozó nagyjátékfilmje. Persze, rendezgetett ő már korábban, kisjátékfilmet, tévéműsorokat, de rendes nagy … → olvasásának folytatása

Film Kategória | Címkézve | Hozzászólás